1962. április 15.

A Szent Szűz ismét kért: „Kármelita kisleányom! A Kedves Ház lakóit felkérem:
Ők igazán sok odaadással, szeretettel végezzenek missziós munkát az ország területén, minden tagjuk. Ők legyenek az elsők a szent Láng átadásánál, az ő rendeltetésük lélekemelően megható. Leánykám, ne légy bátortalan, indulj el mielőbb! Szeretetlángom a Kármelből fog elindulni. Ők tisztelnek engem a legjobban, vagyis ők vannak erre legjobban hivatva, hogy tiszteljenek engem. Vigyél két gyertyát, gyújtsd meg előbb a te kis lángodat, add tovább az én kármelita fiamnak, ő majd elterjeszti azt a tizenkét legkiválóbb tisztelőm között. /Én a Szűzanyát utólag megkérdeztem, hogy ez a tizenkét papi lélek mind kármelita lesz-e. Ő nemmel válaszolt./ Én veletek leszek és kiváló kegyelmekkel árasztom el őket.⁵ Mikor már a tizenkét papi lélek összejött, tizenkét tiszteletemre szentelt templomban egyszerre kezdődjön meg (az ájtatosság). (A hívek) adják át a gyertyalángot egymásnak, melyet az ájtatosság idején kaptak, vigyék haza, (I/41) és a családi ájtatosságot is így kezdjék meg. Ha buzgóságotok kitartó lesz, megvigasztalódom.”

1962. április 17.

Sok mindent mondott az édes Üdvözítő. Arra kért, hogy ne adjuk fel a harcot, mert ez a szünet nélküli harc növeli a kegyelmet. „Kérd meg fiaimat, hogy küldjék a lelkeket Édesanyánkhoz, és egyetlen beszédet el ne mondjanak Édesanyám különös tiszteletének említése nélkül.” A Magyarok Nagyasszonya országa vagyunk, ezt ragyogtassák szüntelenül a lelkek felé. Tartsuk ébren a Magyarok Nagyasszonya különös óhaját. „Te pedig, leányom, egész életed minden erejével és áldozataiddal óhajtsd szüntelenül az Én Országom eljövetelét, hogy Édesanyám Szeretetlángja gyulladjon, terjedjen a kegyelem tüze által.”

___________________________

5 A Szűzanya közbenjáró és kegyelemközvetítő szerepéről, valamint annak a Naplóban való kifejtéséről és annak helyes értelmezéséről lásd a teológiai értékelés 6.4.10., illetve a 6.5. pontját. (Szerk.)