1962 április 8. befejezés

„Uram, akaratom a Tied, Te cselekedj bennem!”

Ő erre azt válaszolta: „Leányom, minden erőddel azon légy, hogy a bűnösöket Hozzám vezesd. Ezen kívül semmi más ne töltse be gondolataidat. Nézz szüntelenül szemembe, hogy lásd szomorúságomat a lelkek miatt. Kívánd lelked egész vágyával, hogy a Nekem szentelt lelkek ne nézzenek el Mellettem, és ne szórják szét tekintetüket a világban, csak Engem szemléljenek. Az Én szomorú szemem pillantását fogják fel, merüljenek el Bennem. Ha szemembe néznek bűnbánó lélekkel, kegyelmeim sugarával megjavítom őket. Szívem szeretetében megmerítem, újjászülöm őket, csak legyenek teljes bizalommal. Ahogy neked, úgy nekik is ok ez arra, (31) hogy kegyelmeimben megtisztuljanak. Leányom, feléd árasztom szeretetemet, azért, mert te menedéket adtál Nekem, és a te lelkedben megpihenhetek. Érezd ezt a nagy megtiszteltetést, hisz Engem tisztelsz meg vele. Ne fossz meg soha tőle! Ez igazán csak rajtad múlik. Én a végletekig mentem, megyek szeretetemmel.Tudod, hogy szeretem hallani, mikor Elém borulva úgy szólsz Hozzám, hogy jobban akarod bánni bűneidet minden megtérő bűnösnél, aki valaha is megbántott, és jobban akarsz szeretni valamennyi megtérő bűnösnél. Kis kármelita leányom, ezekkel az óhajtásaiddal egészen Szívemhez férkőztél. Egyszerű szavaid kimondhatatlan könyörületre indították irgalmas Szívemet. Látod, leánykám, ehhez nem kell iskolázottság, sem szabadegyetem. Mily boldogsággal töltötte el mennyei Atyánkat is a te mélyről jövő, őszinte bűnbánatod! Ezt tedd életed minden pillanatában! Leányom, tégy meg mindent ernyedetlen szorgalommal a lelkek megmentéséért! Ez legyen a te iskolád. A Szentlélek Úristen veled fog munkálkodni, rosszra hajló természetedet segít átalakítani üdvösséged javára. Ugye, tudod, hogy az Én országom erőszakot szenved?

Állandó bukdácsolásod ne törjön le, mert ez megtart az alázatosságban. Leánykám, ez a nap, e mindent átölelő nap mély nyomot fog hagyni lelkedben. Ugye, te is érzed ezt? Az előbb elmondott szavaim mint imádság, úgy csengjenek vissza füleidbe. (32) Elmélkedd át gyakran, addig, míg egészen magadévá nem teszed! Mert ez a nap a (mi) különleges egyesülésünk napja, amikor is oly kegyelmekkel halmozlak el, melyeket különleges erősítésnek szántam. Tudod, nagy harc vár rád, de a kereszt jelében győzni fogsz! Ha keresztet vetsz, soha ne légy szétszórt. Gondolj mindig a három isteni Személyre.

Ezt hozd nyilvánosságra!
Ötször vess keresztet egymás után, és gondolj a keresztvetésnél az Én Szent Sebeimre!
És mindig nézz szemeimbe, melyek szánalmasan vérbe vannak borulva a sok ütlegtől, melyeket tőled is kaptam.”
„Uram, Jézusom, ne mondd tovább, mert a szívem megszakad. Könyörülj rajtam!”

1962. április 10.

„Kedves kármelita kislányom! Ne aggódj amiatt, hogy ügyem miképpen jut érvényre, Én együttműködök a kiszemelt lelkekkel. Te csak légy jó! Tudod, milyen az igazi kármelita? Alázatosan elrejtve éli Velem egyesülve a szemlélődő életet. Erre törekedj, fékezd a nyelvedet, óvakodj a fölösleges beszédtől. Kis kármelitám, irántad való szeretetem határt nem ismer. Tudod, milyen boldog vagyok, hogy az általam felkínált áldozatokat elfogadod? /És oly gyengéd szavakkal mondta ezeket./ Tarts ki Velem! Mily boldogság ez Nekem! […] Kívánj Nekem sok lelket, hogy kioszthassam kegyelmeimet!”

(33) Egy alkalommal, amint Eléje borultam, így szólt:
„Tudod, milyen szívszorongva vártalak? Látod, milyen egyedül vagyok, és ha te nem jönnél, akkor egészen árva lennék. Leánykám, te is árva voltál, ugye, milyen szomorú ezt érezni?” Majd tovább beszélgetett és tanítgatott: „Mindig kérlek, ne aggódj, hogy csak kis dolgokat tudsz tenni, mondom, maradj egészen kicsinek. Tudod, mit fogunk csinálni? Te fogod Nekem adogatni a mozaikköveket, amit összegyűjtögetsz napközben, Én majd összeillesztem szín és forma szerint, és ha elkészült, hogy fogsz majd csodálkozni, hogy milyen mesterművet alkottam belőle. De látod, Én hiába vagyok művész, ha te nem gyűjtögeted össze, Én nem tudok mesterművet alkotni belőle.” És hangja valósággal esengett felém.