Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk, hogy Krisztus mennybemenetele után és a pünkösdre való várakozás idején mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak Máriával, Jézus anyjával együtt. (vö. ApCsel 1,14).

Pontosan ezt tesszük néhány órával a konklávé kezdete előtt, a Szűzanya tekintete alatt az oltár mellett, ebben a bazilikában, amely Péter apostol sírja fölött emelkedik.

Úgy érezzük, hogy Isten egész népével egységben vagyunk a hit, a pápa iránti szeretet és a bizakodó várakozás érzésében.

Azért vagyunk itt, hogy a Szentlélek segítségét kérjük, hogy az ő világosságát és erejét kérjük, hogy a megválasztott pápa az legyen, akire az Egyháznak és az emberiségnek szüksége van a történelem e nehéz és bonyolult fordulópontján.

A Szentlélek segítségül hívásával imádkozni az egyetlen helyes és megfelelő hozzáállás, amikor a bíborosválasztók a legnagyobb emberi és egyházi felelősséggel járó cselekedetre készülnek, és egy kivételes jelentőségű döntést hoznak. Ez egy olyan emberi cselekedet, amelynél minden személyes megfontolást félre kell tenni, és csak Jézus Krisztus Istenét, valamint az Egyház és az emberiség javát kell szem előtt tartani és a szívünkben hordozni.

Az elhangzott evangéliumban olyan szavak szólalnak meg, amelyek Jézus legfőbb üzenetének és végrendeletének lényegéhez vezetnek el bennünket, amelyet apostolainak az utolsó vacsora estéjén, az emeleti teremben adott át: „Ez az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”.  Mintha ezt az „ahogyan én szerettelek titeket” pontosítaná, és jelezné, hogy szeretetünknek meddig kell elmennie, Jézus így folytatja: „Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13).

Ez a szeretet üzenete, amelyet Jézus „új” parancsolatnak nevez. Azért új, mert pozitívvá alakítja át, és nagymértékben kibővíti az Ószövetség figyelmeztetését, amely így szólt: „Ne tedd másokkal azt, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek”.

A Jézus által kinyilatkoztatott szeretet nem ismer határokat, és jellemeznie kell minden tanítványának gondolatait és cselekedeteit, akiknek mindig hiteles szeretetet kell tanúsítaniuk viselkedésükben, és el kell kötelezniük magukat egy új civilizáció építésére, amit VI. Pál „a szeretet civilizációjának” nevezett.  A szeretet az egyetlen erő, amely képes megváltoztatni a világot.

Jézus az utolsó vacsora kezdetén egy meglepő gesztussal adott példát erre a szeretetre: megalázkodott mások szolgálatában, megmosta az apostolok lábát, megkülönböztetés nélkül, és nem zárta ki Júdást sem, aki el fogja árulni őt.

Jézusnak ez az üzenete kapcsolódik ahhoz, amit a szentmise első olvasmányában hallottunk, amelyben Izajás próféta emlékeztetett bennünket arra, hogy a pásztorok alapvető tulajdonsága a teljes önátadásig elmenő szeretet.

Ennek az eucharisztikus ünnepnek a liturgikus szövegei tehát testvéri szeretetre, kölcsönös segítségnyújtásra és az egyházi közösség és az egyetemes emberi testvériség iránti elkötelezettségre hívnak bennünket.  Péter minden utódjának feladatai közé tartozik a közösség ápolása: minden kereszténynek Krisztussal való közössége; a püspököknek a pápával való közössége; a püspökök egymás közötti közössége.  Ez a közösség nem önmagára irányul, hanem teljes mértékben a személyek, népek és kultúrák közötti közösségre, azzal a gondossággal, hogy az Egyház mindig „a közösség otthona és iskolája” legyen.

Ez egyúttal határozott felhívás arra, hogy az Egyház egységét a Krisztus által az apostoloknak kijelölt úton tartsuk fenn.  Az Egyház egysége Krisztus akarata; olyan egység, amely nem egyformaságot jelent, hanem szilárd és mély közösséget a sokféleségben, feltéve, hogy az evangéliumhoz való teljes hűség megmarad.

Minden pápa továbbra is Pétert és küldetését testesíti meg, és így Krisztust képviseli a földön; ő az a szikla, amelyre az Egyház épül (vö. Mt 16,18).

Az új pápa megválasztása nem egyszerű személyi egymásutániság, mégis mindig Péter apostol tér vissza.

A választó bíborosok a Sixtus-kápolnában adják le szavazataikat, azon a helyen, ahol - ahogy az Universi Dominici Gregis apostoli konstitúció mondja - „minden elősegíti Isten jelenlétének tudatosítását, akinek színe előtt egy napon minden egyes személy megítéltetik”.

Szent II. János Pál pápa római triptichonjában annak a reményének adott hangot, hogy a súlyos döntésről való szavazás óráiban Michelangelo fenyegető Jézus, a bíró képe mindenkit emlékeztet majd a felelősség nagyságára, hogy a „legfőbb kulcsokat” (Dante) a megfelelő kezekbe helyezzék.

Imádkozzunk tehát, hogy a Szentlélek, aki az elmúlt száz évben egy sor igazán szent és nagy pápát adott nekünk, adjon nekünk egy Isten szíve szerinti  új pápát az Egyház és az emberiség javára.

Imádkozzunk, hogy Isten olyan pápát adjon az Egyháznak, aki tudja, hogyan lehet a legjobban felébreszteni mindenki lelkiismeretét és az erkölcsi és lelki energiákat a mai társadalomban, amelyet a nagy technológiai fejlődés jellemez, de amely hajlamos megfeledkezni Istenről.

A mai világ sokat vár az Egyháztól azoknak az alapvető emberi és lelki értékeknek a védelmét illetően, amelyek nélkül az emberi együttélés nem lesz lehetséges.

Forrás: https://www.vatican.va/content/vatican/en/special/sede-vacante/sede-vacante-2025/20250507-omelia-proeligendo-pontifice.html