A fogyasztói társadalom
A jelen nemzedékben ez nem az emberi létezés felszínén lappangó félelem. A felszínen ezt kompenzálja a modern civilizáció és technika által létrehívott sokféle eszköz. Ezek révén az ember megszabadulhat saját mélységeitől, hogy a homo oeconomicus, a gazdasági ember dimenzióiban élhessen, vagy a homo technicus, a homo politicus, s bizonyos értelemben a homo ludens, a játszó ember dimenziójában is.
Az ember planetáris dimenziójában még sosem volt ennyire tudatában mindazon erőinek, melyeket használni képes és saját szolgálatába állíthat, és sosem használta még ki ezeket ennyire. Ebből a szempontból és ebben a dimenzióban az emberi haladásra vonatkozó tétel tökéletesen igazolható.
Olyan országokban és körökben, melyek nagyobb technikai fejlődéssel és nagyobb anyagi jóléttel rendelkeznek, e meggyőződéssel együtt jár olyan magatartás is, melyet általában fogyasztásra irányulónak szoktunk nevezni. Ez része annak a ténynek, hogy az emberi haladásba vetett hit csupán bizonyos mértékig igazolható. Valójában arról van szó, hogy a haladás által kijelölt irány megölheti mindazt, ami legmélyebben és leglényegesebben emberi az emberben.
A fogyasztói magatartás nem veszi figyelembe a teljes igazságot az emberről. Sem a történelmi igazságot sem a társadalmi igazságot, sem a belső és a metafizikai igazságot. Ez inkább menekülés a valóság elől. Az embert boldogságra teremtették. Igen! De az ember boldogsága nem azonos az élvezetekkel! Az ilyen élvezetekben a fogyasztásra orientált ember elveszíti emberségének teljes dimenzióját, a mélyebb érzést és az élet értelmét. így a haladás ilyen iránya megöli, ami a legmélyebben és leglényegibben emberi az emberben.