Testvéri  kapcsolatok a  keresztények között

    „Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben él­nek a testvérek!” (Zsolt. 133:1).
Szorosan összekapcsolnak bennünket a bibliai közös kötelékek, Isten Szava, az apostoli hitben melyet megvallunk a nagy hitvallásokban, s mely a kereszténységben életünk lesz. Ha elmélyítjük közösségünket a keresztség szentségében, akkor rendkívül pozitív le­hetőségek nyílnak számunkra a teljes egyesülés útján.
    S vajon nem az egységért való imádság, akár minden egyes közösségben, akár, ahol ez lehetséges, a szívek testvéri egyesülésében, a legjobb eszköze annak, hogy az egyetértés szellemét magunk közé szólítsuk ökume­nikus szándékaink érdekében, Őt, aki átformálja akara­tunkat és sugallataira fogékonnyá tesz minket?... Min­den erőfeszítésünk... minden kapcsolatunk szempontjá­ból nagyon fontos mindazokkal, akik a keresztény ne­vet viselik, hogy testvérek legyünk...
    Illő, hogy folytassuk a múlt emlékeinek megtisztítá­sát, hogy a kölcsönös megértés és együttműködés jövő­jét megalapozhassuk... Az együttműködésnek különbö­ző formái léteznek... a Katolikus Egyház és más egyhá­zak és közösségek között...
    Folytatnunk kell erőfeszítéseinket, hogy beteljesít­hessük az Úr akaratát, melyet az Utolsó Vacsora alkal­mával nyilvánított ki: „Legyenek mindnyájan egy... hogy így higgyen a világ...” (Jn. 17:21). Hogy „egy szívvel, egy lélekkel munkálkodjatok az evangéliumi hitért” (Fii. 1:27) a Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek dicsőségére.