Szent Bernardin volt az IHS szent betűszónak a felta­lálója és terjesztője, mely Jézust jelenti. Először egy aranytáblácskára festette fel, köröskörül sugarakkal. Ezeknek a sugaraknak sajátos, jelképes jelentést adott. Ilyen módon Bernardin ferences testvér Jézus legszentebb nevének tiszteletét terjesztette, bárhová is ment. E rövidítést a kolostorokban és zárdákban évszázadok óta ismerték, de most minden keresztény ember számára közismertté vált.

    Mennyire szeretném, hogy Szent Bernardinnak ez az ünnepe is... hozzájáruljon ehhez a célkitűzéshez: hogy visszahozzuk Krisztus nevét az ajtókra, kapukra, a há­zak belsejébe, a hit és a keresztény családi élet jeleként, amint az Olaszországban s más országokban is szokás! Ezt kérem az apáktól és anyáktól, de a fiataloktól is, akiket tisztelek és szeretek, de mindenekelőtt a fiatal pároktól: Jelöljétek meg házatokat Jézus nevével! E ké­rést megismétlem Szent Bernardín saját szavaival is: „Jézus nevét írjátok házatokra, szobáitok falára és tart­sátok meg szívetekben.” Szent Bernardin saját korában olyan sugallatot kapott, hogy Jézus misztériuma, „az út, az igazság és az élet” (Jn. 14:6) benne foglaltatott ne­vében, mely megváltást jelent, s ez az a kinyilatkozta­tás, melyre az emberek akkor s minden időkben vártak. Ezért annak szentelte magát, hogy az Evangéliumot hirdesse e szent jel alatt: „bűnbánónak menedéke, har­cosnak lobogó, gyógyszer a gyengélkedőnek, vigasz a szenvedőnek, becsület a hívőnek, pompa a megtértnek, érdem a cselekvőnek, segítség az állhatatlannak, sóhaj a töprengőnek, elégtétel a könyörgőnek, öröm az elmélkedőnek, dicsőség a diadalmasnak.”