Az első hitcikkely megerősíti Isten abszolút elsőbb­ségét az ember értelmében, szívében, életében. Jól tud­játok, Szent Domonkos hogyan válaszolt a hit e köve­telményére szerzetesi életében: „Csak Istennek vagy Is­tenről beszélt." Ha valaki nem fogadja el ezt az aláren­deltséget, ha valaki felmagasztalja az emberi nagyságot Isten elsőbbségének rovására, olyan ideológiai tévedésekre jut, melyek az ember önállóságát hirdetik s olyan téveszméket terjeszt, melyeknek az egész modern világ viseli terhét s mely miatt képtelen levetni kulturális és lélektani igáját.

    Most el fogok ismételni néhány mondatot a Szent Domonkoshoz intézett imából, melyet utódja, Jordan mester írt, s mely bizonyára nagyon ismerős nektek.

    „Te, ki egykor a tökéletesség útjára léptél, s mindent rendben hagytál, hogy mezítelenül kövesd a mezítelen Krisztust, úgy döntöttél, inkább a mennyben gyűjtesz kincseket. De még nagyobb erővel tagadtad meg önma­gadat, s férfi módjára viselted a keresztet, s próbáltad meg egyedüli igazi kalauzod, a Megváltó nyomdokait követni. Te, akit az Isten iránti buzgóság és természetfölötti erő tüzelt, kiáradó szereteted által mindene­det, jóságos lelked által, az örök szegénységnek szen­telted, az apostoli életnek és az Evangélium hirdetésé­nek. És e nagy munka érdekében, nem égi sugallat nél­kül, megalapítottad a prédikátor testvérek rendjét... Te, aki az emberek megváltását oly nagy buzgósággal szol­gáltad, jöjj, és segíts a papságnak, a keresztény embe­reknek... légy érettünk valóban „Domini canis", Isten kutyája az Űr nyájának védelmében..."