Szent Cirill és Szent Metód vér szerint testvér volt, de sokkal inkább hitük szerint. 1980. december 31-én nyilvánítottam őket egész Európa mennyei védelmezői­vé, Szent Benedekkel együtt...

    Krisztusnak eme rettenthetetlen követői és Isten igé­jének fáradhatatlan hirdetői Thesszalonikiben születtek, abban a városban, ahol Pál hajtotta végre apostoli kül­detésének egy részét s első két hívéhez intézte két leve­lét. A fivérek szellemi és kulturális kapcsolatot létesí­tettek Konstantinápoly patriarkális egyházával, mely­ben akkoriban virágzott a teológiai kultúra és a misszi­onárius tevékenység. Tudták, hogyan kell egyesíteni a vallási  elhivatottság  igényeit  és  elkötelezettségét  a misszionárius szolgálattal. Apostoli buzgóságuk első tanúi a krími kazárok voltak. De legfontosabb evange­lizációs munkásságuk Nagy-Morvaországhoz kötődött, miután Rasztiszlav, Morvaország hercege kérelemmel fordult a bizánci császárhoz és egyházhoz.

    Szent Cirill és Metód apostoli és misszionárius mű­ködése nagyon összetett és sokrétű volt. Tizenegy év­század távolságából és sok szempont alapján megítélve úgy látszik, rendkívül gyümölcsöző volt és kivételesen nagy teológiai, kulturális és ökumenikus jelentőséggel rendelkezett. E tényezők nemcsak az Egyház történetét érintik, hanem Európa egy részének polgári és politikai történetét is.

    A Szent Könyvek nemzeti nyelvre való lefordítása révén liturgikus és kateketikus célok érdekében Szent Cirill és Metód nemcsak a szláv népek apostolai lettek, ha­nem kultúrájuk alapító atyjai is.

    Fáradhatatlan missziós szolgálatukat a bizánci egy­házzal való szoros együttműködésben hajtották végre, mely őket elküldötte, s Szent Péter római egyházával együtt, mely őket megerősítette. Szolgálatukban meg­nyilvánul rendíthetetlen szeretetük az Egyház iránt, mely egyedulvaló, szent és katolikus. Példájuk arra ösztönöz minket, hogy az egyesülést tökéletesen éljük meg hitben és szeretetben.