Szellemi egyesülés az evangélikusokkal

Egység, megbánás, imádság.

A Pogányok Apostolának iskolájában ébredhetünk annak tudatára, hogy mindnyájunknak szüksége van a megtérésre.

Nincs keresztény élet bűnbánat nélkül.

„Nincs valódi ökumenizmus belső megtérés nélkül.” „Ki vagy te, hogy más szolgája fölött bíráskodol?” {Róm. 14:4). Inkább ismerjük el hibáinkat együtt. Ez vonatkozik az egység kegyelmére is: „Mindenki vétke­zett.”

Ezt be kell látnunk és ki kell mondanunk teljes komolysággal és le kell vonnunk a tanulságokat...

Jézus Krisztus valamennyiünk üdvössége... „...béké­ben élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által” (Róm. 5:1) és magunk között... hisszük és együtt valljuk is mindezt...

Minden hálánk azért, ami számunkra közös maradt és egyesít minket, nem tehet vakká azzal szemben, ami még elválaszt minket... Arra szólítanak minket, hogy együtt haladjunk, az igazság és szeretet párbeszédében, a hit teljes egysége felé... Mindent meg kell próbálnunk ennek érdekében. Mindent meg kell tennünk, hogy egyesüljünk. Tartozunk ezzel Istennek és a viliágnak...

Krisztus akarata és az idők jele sürget bennünket ar­ra, hogy közösen tegyünk tanúságot az igazság és sze­retet egyre növekvő beteljesedéséről... A ránk váró fel­adatok nagyok és súlyosak... „Gyöngeségünkben segít­ségünkre siet a Lélek” (Róm. 8:26). Ha bízunk Benne, folytathatjuk párbeszédünket, szembenézhetünk a mun­kával, melyet ránk szabtak. Kezdjük a legfontosabb párbeszéddel, imádkozzunk!