Néri Szent Fülöp

Elmondom, hogy Rómában töltött élete során, 1534-től kezdve, amikor szegény és ismeretlen zarándokként először ide érekezett, egészen 1595-ig, áldott halálának évéig, Néri Szent Fülöp igen mély szeretetet érzett Ró­ma iránt! Rómáért élt, dolgozott, tanult, szenvedett, imádkozott, szeretett és halt is meg! Róma volt agyá­ban és szívében, aggodalmaiban, terveiben, intézmé­nyeiben, örömében és bánatában is!

Róma számára pedig Néri Szent Fülöp a kultúra, a jóté­konyság, a tanítás, a szervezés, a tanulás és imádság embere volt. Róma számára szent pap, fáradhatat­lan gyóntató, leleményes pedagógus, mindenki barátja volt. Sajátos módon képzett jogász volt és irányította az em­berek lelkiismeretét. Pápák, bíborosok, püspökök és pa­pok, fejedelmek és politikusok, szerzetesek és művé­szek tértek vissza hozzá. Kiváló emberek bíztak meg atyai és baráti szívében, olyan személyiségek, mint a történész, Cesare Baronio, Palestrina, a híres zeneszer­ző, Borromeo Szent Károly, Loyolai Szent Ignác, és Federico Borromeo bíboros.

De mindenekelőtt lakásának az a puszta kis szobája volt a célja annak a rengeteg embernek, a szenvedők­nek, nincsteleneknek, a társadalom peremére szorultak­nak, fiúknak és lányoknak, akik egy szó jótanácsért, bűnbocsánatért, békéért, bátorításért, anya­gi és szellemi segítségért hozzá futottak.

Drámai évszázadban élt, mely megrészegült az em­beri lángész felfedezéseitől és a klasszikus és pogány művészettől, ugyanakkor a gon­dolkodásmód megváltozása miatt nagy válságba is került. Szent Fülöp mély hi­tű ember és lelkes pap volt, zseniális és messzire előre látó, aki különleges karizmatikus adománnyal rendelke­zett: képes volt épségben megőrizni a befogadott igaz­ságot, s teljes egészében, tisztán ki is tudta sugározni, mert aszerint élt és alku nélkül hirdette azt.

Üzenete ezért mindig időszerű, s meg kell hallgat­nunk, s követnünk példáját.