Az Úr dicsősége már a pásztorokat az éjszakában fénnyel vette körül (vö. Lk. 2:9) Jézus Krisztus születésének éjszakáján, de ez az első alkalom, amikor az Evangélium a mindenkinek szánt világosságról szól. Amikor Jézus elhagyja Názáretet, megkeresztelkedett a Jordán vizében, s aztán Kafarnaumba ment, hogy elkezdje nyilvános szolgálatát, mintha másodszor is megszületett volna, mely abból állt, hogy elhagyta magánéletét, rejtett létezését, hogy átadja magát egy teljes és visszavonhatatlan elkötelezettségnek egy mindenkiért élt élet mellett, még önmagának feláldozása végső árán is.

    Máté azonban azt is elmondja nekünk, hogy Jézus azonnal megvilágosított más embereket, miközben a galileai tenger, vagyis a genezáreti tó partjai mentén ment. így jött el az első tanítványok meghívása, a fivéreké, Simoné és Andrásé, aztán következett a másik két testvér, Jakab és János, valamennyien nehéz munkát végző halászok. Ők aztán nyomban... elhagyták hajójukat és atyjukat, hogy követhessék Őt. Bizonyára érezték a Belőle kiáradó titkos fény bűvöletét, mert késedelem nélkül követték, hogy életútjukat az ő világossága árassza el. De Jézus fénye mindenkinek világít. Galileai honfitársai  úgy ismerték meg,  ahogyan az evangélista mondja: „tanított a zsinagógákban, hirdette országa evangéliumát, s gyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép közt.”

    Mint látható, az Ő fénye megvilágít, de melegít is, s nem csupán az elmét világosítja meg, hanem az anyagi szükség nehéz helyzeteit is megoldja.