Krisztus, az emberi lét világossága

    Vajon Krisztus nem e jelben lépett be az emberiség történetébe? Vajon nem így merül fel előttünk az em­beri történelem különböző korszakaiban? Nem létezett olyan korszak, melyben ne mondtak volna ellen Neki. És Ő kinyilvánította magát mindig újra, mint a fény, mely megvilágosítja az embert, ebben az ellentmondás­ban is.
    Vajon a mi korunk ugyancsak nem nyilvánítja ki sokféle ellentmondását Krisztussal szemben? És vajon e században is újra nem mutatja meg magát úgy, mint a fény, mely megvilágosítja az embereket és népeket? Ma úgy valljuk Krisztust, hogy a fény jelét mutatjuk fel, Mária fiáét, a Betlehemben született Krisztusét, akit bemutattak a templomban, akit keresztre feszítettek és aki feltámadott. Egyszerű s ugyanakkor gazdag jel ez. Olyan gazdag, mint az élet, mert valójában az élet volt az emberek világossága (Jn. 1:4).
    Krisztus az emberi élet világossága. Ő a világosság, mert eloszlatja az emberi élet sötétségét. Ő a világos­ság, mert megvilágítja rejtélyeit. Mert az alapvető kér­désekre határozott válaszokat ad. Ő a világosság, mert értelmet ad az életnek. Világosság, mert meggyőzi az embert nagy méltóságáról...
    Éljünk Krisztusban a bemutatás világosságában. Va­jon nem változik-e az egész világ egy óriási, kozmikus templommá az emberi szívben, ha az ember „lelki ál­dozatot” ajánl fel? Nem válik-e a teremtett lélek nagy, Krisztus-középpontú terévé, melyben a Szentlélek mű­ködik, minél inkább hagyja a kis emberi szív, hogy át­járja Krisztus világossága és a bemutatás templomává legyen?!