Jézus Krisztus hírnöke

    Krisztus tanúságot tesz előfutáráról. Tanúságot tesz Jánosról a Jordán vidékén. Erőteljes, metaforikus esz­közökkel él. Megkérdezi hallgatóságát: „Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat? Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert?” {Lk 7:24—25).
    Krisztus ezt a kérdést olyan szónoki formában tette fel, hogy a tagadás eredményeként a nyilvánvaló igaz­ság, hogy ki is János valójában, még jobban láthatóvá vált. Nem ingott meg, mint nád a szélben, hanem az igazságot vallotta meg egyszerű és alapvető módon és ki is nyilvánította azt. Nem öltözött finom ruhába, ha­nem „teveszőrből készült ruhát viselt” (Mt. 3:4). És ez csupán egyetlen részlet kemény és alázatos életéből.
    Igen, János próféta volt. „Több volt, mint próféta” (Lk. 7:26). Krisztus azt mondja róla: „az asszonyok fiai között nincs, aki nagyobb volna Jánosnál” (Lk. 7:28)
    Miért is időzünk ennél a tanúságtételnél, melyet Krisz­tus János mellett tesz? Hogy tudatosítsa bennünk is az igaz szó jelentését, mert azt valljuk, hogy Krisztus „Is­ten Báránya”. Ő, aki elveszi a világ bűneit (vö. Jn. 1:29), pontosan úgy, ahogyan János vallotta.
    Tudjuk, mindannyian kiejtjük e szavakat, amikor megvalljuk vétkeinket a bűnbánat szentségében, hogy az Isten Báránya vegye el ezeket a bűnöket. Mindazok­nak közülünk, akik ezzel az igaz szóval gyónnak alá­zattal és bűnbánattal, Krisztus hasonlóképpen pártját fogja,  ahogyan megtette Jánossal is.  Valójában azt mondja: „Az Isten országában azonban a legkisebb is nagyobb nála” (Lk. 7:28).
    Így tehát kérlek titeket, fivéreim és nővéreim, hogy gondolkozzatok el Krisztusról Advent időszakában... és éhezzétek és szomjúhozzátok a lehetőséget, hogy ilyen tanúságtételt nyerjetek, amikor megvizsgáljátok lelkiis­mereteteket és magatokhoz veszitek a bűnbánat szent­ségét.
    Készítsétek az Úr útját! Egyengessétek ösvényét! Mindenki meg fogja látni Isten üdvösségét.