József hitt

    Názáreti Szent József „igaz ember” volt. Azt mond­ták dicséretére, „mint igazságot”, hogy hitt „Istenben”, aki életet ad a holtaknak és életté hív olyan dolgokat, melyek még nem léteznek.”
    Ez a megváltás történetének meghatározó pillanatá­ban történt, amikor Isten, az örök Atya „elküldte Fiát a világra” hogy beteljesítse az Ábrahámnak tett ígéretet.
    Pontosan ekkor nyilvánult meg Názáreti József hite. Úgy mutatkozott meg, hogy méltónak bizonyult Ábra­hám hitének erejéhez.
    Még fokozottabban megnyilvánult, amikor „az élő Isten szava megtestesült Máriában”, József jegyesében; az angyal jelentése szerint „gyermekkel lett viselős a Szentlélek ereje által. „Szent József hitének meg kellett mutatkoznia „az Isten Fia megtestesülésének titka előtt”.
    Ezután történt, hogy Názáreti József valóban nagy ta­núságot tett hite mellett, ahogyan Ábrahám hitét is pró­bára tették. És most József, „az igaz ember”, hitt Ben­ne, aki „életre hív oly dolgokat, melyek még nem létez­nek.”
    Valójában maga az Isten, a Szentlélek ereje által hív­ta életre azt az emberséget, mely méltó lett Isten egy­szülött Fiához, az Atya Örök Igéjéhez, a názáreti Szűz Mária, a Józsefnek ígért menyasszony méhében.
    És Názáreti József hitt Istenben: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségül Máriát, hiszen a ben­ne fogant élet a Szentlélektől van.” József magához vette Máriát – és Azt, aki őbenne megfogant.