Isten szolgája, XXIII. János pápa

XXIII. János. Angelo Giuseppe Roncalli. Kissé több, mint négy évnyi pápaság, de személyisége révén mégis meghatározó a Szentszék életében — ez a szelíd, derűs, messze tekintő pápa kitörölhetetlen nyomot hagyott az Egyház történetében.

Néhány hónappal megválasztása után, 1959. január 25-én a Szent Pál bazilikában bejelentette az egyetemes zsinat, a Római Szinódus egybehívását és a latin Egy­ház kánonjogának revízióját. Még megérhette a Római Szinódus befejezését, s elkezdhette és első szakaszaiban követhette a zsinat és a jogi reform munkálatait. De e két egyházi esemény kétségkívül magán viseli profétikus bélyegét és mindörökre kapcsolatban áll ne­vével és megérzéseivel.

Ösztöne vezette, hogy belássa a belső megújulás és az aggiornamento (modernizáció) szükségességét a za­rándok Egyház bizonyos intézményeiben, mert az Egy­háznak előre kell mennie és párbeszédet kell folytatnia korának embereivel.

XXIII. János termékeny tanítóhivatala idején két olyan dokumentum készült, mely széles visszhangot váltott ki s mély érzelmeket keltett az egész világon, amikor megjelent: a Mater et Magistra enciklika 1961. május 15-én és a Pacem in Terris 1963. április 11-én. Csupán hangsúlyozni tudom, milyen nagy haladást ért el XXIII. János az ökumenizmus terén személyisége, munkái és irányítása révén. A zsinat ünnepélyes beje­lentésében úgy jellemezte a keresztény egységet, mint annak az egyetemes zsinat egyik nagy célját. A nem katolikus közösségek is meghívást nyertek, hogy kö­vessék „az út keresését az egység és béke felé.”

„Felajánlom életemet” - mondta, „az Egyházért, az egyetemes zsinat folytatásáért, a világ békéjéért, a ke­resztények egységéért... Földi napjaim végére értem, de Krisztus él és az Egyház tovább folytatja munkáját:hogy a lelkek ut unum sint - hogy egyek legyenek... - Ezek voltak utolsó szavai itt a földön.