„Saját népéhez jött el.” Gondoljunk azokra, akik bezárják Előtte benső ajtajukat, és kérdezzük meg, miért. Oly tengernyi sok válasz, ellenvetés és ok van rá.

    Emberi tudatunk nem képes mindennek felfogására. Nem érzi magát méltónak az ítélkezésre. Egyedül a Mindenható fürkészi ki mélyen minden ember szívét és lelkiismeretét. Egyedül Ő. Csakis Ő, az örökkévalóságra született, csakis a Fiú. Valójában a Atya minden ítélkezést átadott Fiának, Krisztusnak, „az igazi világosságnak, amely minden embert megvilágosít” (Jn. 1:9). Milyen sokat veszít az ember, ha Vele találkozván nem látja meg benne az Atyát! Isten atyaként mutatta meg valójában önmagát az ember számára Krisztusban.

    És milyen sokat veszít az ember, ha nem látja meg saját emberségét Őbenne! Krisztus valójában azért jött e világra, hogy az embert teljességgel megmutassa az embernek és tudassa vele legmagasabb küldetését. „Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” (Jn. 1:12). Innen ered a meleg kívánság és vágyakozás, az alázatos imádság: hogy századunk emberei fogadják be Krisztust. Hogy a különböző országok és kontinensek, a különböző nyelvek, kultúrák és civilizációk emberei fogadják be Őt, találják meg újra Őt, hogy adassék meg nekik a Hatalom – mely csak Tőle származik, mert egyedül Övé a hatalom.