Portugáliában vagyok, hogy megvalósítsam régi vá­gyamat, mint az Egyház embere s mint olyasvalaki, aki saját szemével szerette volna látni Fatimát... Ma itt le­hetek, hála Isten „gazdag kegyelmének”. Zarándokutam uralkodó tényezője Fatima. Először a Mária-kegyhe-lyek útvonalát fogom követni, Vila Vicosán és Samei-rón át, aztán következik a „Szűz Városa”. A Fatimába vezető úton és visszafelé szívemben fogom hordozni a Boldogasszony hálaadó énekét, amiért Isten által meg­mentette életemet... És hódolattal ismétlem: „Magasz­talja lelkem az Urat, és ujjongjon szívem üdvözítő Iste­nemben...”

De mivel nem hirdethetem az Evangéliumot, csak akkor, ha van kinek, itt fejezem ki csodálatomat az ele­ven és dinamikus egyház előtt, mely a portugál nép többségével azonos, s amely mindig tudta, hogyan őriz­ze meg Krisztust évszázadokon át, az emberiség Meg­váltója iránti hűséggel — akit itt mindenekelőtt szen­vedésének misztériumában és az Oltáriszentségben tisz­telünk — hálát adva a Boldogasszonynak, akit az Apostoli Szentszék Portugália királynőjének és védel­mezőjének tart, hiszen ez az ország olyan nagy szente­ket adott a világnak, mint amilyen a lisszaboni szüle­tésű páduai Szent Antal. Tiszteletemet fejezem ki eme egyetemes szent előtt is.