Mindenki tudja,hogy Cascia szentjének élete külön­böző szakaszokra oszlott kronologikusan, s – ami en­nél fontosabb – emelkedő jelleggel, ahogyan különbö­ző életszakaszaiban egyre közelebb jutott Istenhez.

    Miért is lett Rita szent? Nem is annyira csodatételei­nek okán, melyeket a néphit annak tulajdonít, hogy si­kerrel járt közben a mindenható Istennél, hanem azért, mert oly megdöbbentően „normális, mindennnapi életet élt, először mint feleség és anya, majd özvegy, s végül mint ágostonos apáca.

    Szent Ágoston lelki leánya volt. Tanításait átültette a gyakorlatba, anélkül, hogy könyvekben olvasta volna őket. A felszentelt nővéreknek őszintén ajánlotta, hogy „kövessék a Bárányt, bárhová is megy”, és hogy „belső látásukkal szemléljék a Keresztre Feszített sebeit, a Feltámadott sebhelyeit, a Haldokló Ember vérét... mely mind a szeretet mérlegére kerül.” Rita ad litteram –. betű szerint – engedelmeskedett Szent Ágostonnak. Különösen zárdai életének negyven esztendeje alatt mutatta meg azt a szilárd és folytonos kapcsolatot, me­lyet létrehozott a Golgota isteni áldozatával.

    Rita valóban „erős asszony” volt és „bölcs szűz” is egyszerre, az, akiről a Szentírás szól nekünk (Péld. 31:IX; Mt. 25: 1–3). Életútjának minden állomásán je­lezte, s nemcsak szavakkal, a szentség felé vezető hite­les utat, mint Krisztus hűséges követője akár a kereszt­re is. Ezért akartam felidézni az ő édes és szenvedő személyiségét minden híve számára a nagyvilágban, azzal a kívánsággal, hogy ösztönzést nyerjenek tőle, s mindenki a maga élethelyzetében válaszolni tudjon a keresztény elhívatására, a világosságra, tanúságtételre és bátorságra. Sic luceat lux vestra coram hominibus... – a ti világosságotok is világítson az embereknek... (Mt. 5:16).