Az Oltáriszentségből született
Az Egyház Pünkösd napján született. A Szentlélek hatalmas kiáradása alatt jött létre, mely az apostolokat szétküldte az Utolsó Vacsora színhelyéről, hogy teljesítsék küldetésüket.
A feltámadás estéjén Krisztus így szólt hozzájuk: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Pünkösd reggelén a Szentlélek rávette őket, hogy vállalják a küldetést. így hát elvegyültek a nép között és elindultak a nagyvilág útjain.
De mielőtt ez megtörténhetett volna, a világ — az emberi világ — már belépett a cenákulumba. „Mindannyiunkat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket” (ApCsel. 2:4). A nyelvek adományával az emberiség is belépett a cenákulumba — azok, akik különböző nyelveket beszélnek, s akiknek szükséges, hogy különböző nyelveken szóljanak, hogy megérthessék az Isten által művelt csodákat (ApCsel. 2:11).
Tehát az Egyház Pünkösd napján született, a Szentlélek erős kiáradása által. Bizonyos értelemben az Egyház ekkor született az egész, emberek által lakott világban, ahol különböző nyelveken beszélnek. Azért született, hogy kimenjen a világba, s minden nemzetet saját nyelvén tanítson.
Úgy született meg, hogy miként embereket és nemzeteket tanít, mindig újjá is születhessen az Evangélium igéjében, s hogy mindig újjászülethessen a Szentlélek által, az Oltáriszentség szentségi ereje által.
Mindazok, akik befogadják az Evangélium igéjét, mindazok, akik életet nyernek Krisztus testéből és véréből az Oltáriszentségben a Szentlélek lehelete révén, vallják: „Jézus a mi Urunk” (1 Kor. 12:3).