Legdrágább fivéreim és nővéreim, a testvériségek, társaságok, csoportok és mozgalmak területe az, ahol a laikusok legjobban alkalmazhatják keresztényi képessé­geiket. Nagy nehézségekkel találkozunk, melyek gyak­ran csatlakoznak évszázadok óta változatlan társadalmi körülményekhez. Lelkipásztoraitok pedig jobban fi­gyelnek most erre, mint valaha. Az ő véleményük sze­rint mindenkinek el kell köteleznie magát amellett, hogy lelkiismerete mindig becsületes, igazságos, érzé­keny és felelős legyen.

    A II. Vatikáni Zsinat következő nyilatkozata ebből a szempontból több mint helyénvalónak tűnik: „A legvi­rágzóbb társadalmi szervezetek is csak nagyon kevéssé hasznosak, ha nem arra irányulnak, hogy a keresztény érettségre oktassák az embereket...” Ha a jelen társadal­mi körülmények között megfelelő módon akarunk tevé­kenykedni, ahhoz tehát nagy erkölcsi erő és rendíthetet­len lelki kiforrottság szükséges, hogy soha ne nyugod­junk bele a gonoszságba, soha nem adjuk meg magun­kat fatalista módon az elkerülhetetlennek, amely leala­csonyít és elbátortalanít. A szociológiai elemzések per­sze érdekesek, hasznosak, még szükségesek is, ha kü­lönböző helyzetekkel akarunk megismerkedni. De ami mindenképp elengedhetetlen, az az ember saját lelkiis­meretének gondos elemzése. Mindenkinek meg kell csinálnia ezt a számvetést minden nap Isten előtt, saját maga előtt és a közösség előtt, amelyben él. Drága szeretteim, emeljétek föl a szíveteket. Tartsátok meg a lel­kiismeretnek ezt a pszichológiai és lelki mozgósítását élőnek és hatásosnak, és különösen élénkítsétek meg azt az imádság erejével.

    Az egyháztörténet egyik nagy alakja, John Henry Newman bíboros a katolikus hitre való áttérés előtt írt később híressé vált költeményt: „Vezess, drága Fény, a környező homályban, vezess engem tovább, oly sötét az éj, s az otthonom oly messze még –  vezess engem tovább.”