Az iratok között, melyek VI. Pál után reám marad­tak, van egy levél, melyet egy püspök írt neki püspök­sége élére történt kinevezése alkalmából. Gyönyörű le­vél ez, s egyfajta fogadalomként meg is határozza vilá­gosan a püspök szerepét abban, hogy a keresztény doktrínát annak letéteményeseként őrzi és tanítja, s hir­deti Krisztus misztériumának teljességét.

    A zseniális megsejtések miatt, melyekben e levél bő­velkedik, szeretném megosztani veletek egy részét. Mi­közben elkötelezte magát, hogy hűséges és engedelmes lesz VI. Pálhoz és utódaihoz, a püspök ezt írta: „El va­gyok tökélve arra, hogy híven és állandóan hirdessem Krisztus Evangéliumát, hogy megőrizzem a hit tartal­mát egészében és romolhatatlanul, ahogyan átadták ne­künk az apostolok és miként az Egyház hirdette min­den helyen és időben; és a mindenható Isten segítségé­vel elszántan építem az Egyházat mint Krisztus Testét, s vele egy maradok Hozzád kapcsolódva, a püspöki karral együtt, Szent Péter apostol utódjának vezetése alatt. Jóságot és együttérzést fogok tanúsítani az Úr ne­vében a szegények és idegenek iránt s mindazok iránt, akik szükséget szenvednek; hogy megtaláljam az elve­szett bárányokat és visszatereljem őket az Úr nyájába. Szüntelenül imádkozni fogok Isten népéért, hogy a papság legmagasabb kötelességeit úgy teljesíthessem, hogy azokat gáncs ne érhesse.”

    Ez hát egy püspök, egy amerikai püspök felemelő ta­núságtétele a szentség és igazság püspöki szolgálata mellett.