A népszerű kultúra mint elemi erkölcsiség

Az úgynevezett „népszerű kultúra” azoknak az el­veknek és értékeknek az általánosságát jelenti, amelyek egy nép erkölcsi világképét alkotják. Ez a lelki jelleg az az erő, amely egy mélyebb szinten egyesíti az em­bereket, és amely a történelmi tapasztalatok hatására ér­lelődik meg bennük— néha nagy áron, nagy közös bá­natok és gyászok alatt. Ez alkotja azt a közös alapot, amely előbb következik és mélyebbre hatol, mint a különböző ideológiai és politikai áramlatok.

Egyetlen nép sem formálódik ki e nélkül az alap nél­kül. Semmilyen politikai kísérletezés, a demokrácia semmilyen formája nem élhet meg, ha nem folyamodhatik egy közös, alapvető erkölcsi világképhez. Egyet­len írott törvény szava sem elég, hogy az emberi társa­dalom létét szavatolja, ha az belső erejét nem valamely közös erkölcsi alapból meríti. Az ilyen „népszerű kul­túra” nagyobbrészt a keresztény hithez kapcsolódik és ahhoz az oktatáshoz, amelyet évszázadokon át az Egy­ház nyújtott az embereknek.

Ez a kultúra ma több okból is veszélyeztetve van, né­ha úgy tűnik, teljesen el is fog bukni. Nagy gondot for­dítsatok erre: ettől függ az Egyháznak és magának a társadalomnak a jövője is.

A „népszerű kultúrát” ma erősen befolyásolja a tö­megkommunikáció, a média. Semmi kétségünk nem le­het afelől, milyen fontosak a tömegkommunikáció esz­közei, mennyire befolyásolják a szokásokat és a közvé­leményt...

Meg kell sokszoroznunk erőfeszítéseinket, hogy a média ne jelentsen veszélyt arra az alapvető erkölcsi beállítottságra, amely mindig is egy nép titkos erőforrá­sát jelentette.