Ha Máriának szenteljük magunkat, az annyit jelent, hogy segítünk Neki, felajánljuk önmagunkat és az em­beriséget Istennek, aki szent, végtelenül szent; azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy segítsen nekünk Jézus, aki legközelebb áll Édesanyja szívéhez, mely a kereszt alatt a világ összes embere számára megnyílt – hogy fel­ajánljuk a világot, az embert, az emberiséget és minden nemzetet Neki, aki végtelenül szent. Isten szentsége megnyilvánult az ember, a világ, az egész emberiség, a nemzetek megváltásában, s ez az üdvösség a Kereszt áldozatával érkezett el. „Értük szentelem magamat”, mondta Jézus (Jn. 17:19).

   A világ és az ember megszentelődött a megváltás ereje által. Neki lettek szentelve, aki végtelenül szent. A világ és az ember magának a Szeretetnek, a könyörü­letes Szeretetnek lett felajánlva, s rá lett bízva.

   Krisztus édesanyja szólít és hív minket, hogy csatla­kozzunk az élő Isten Egyházához a világ megszentelésének munkájában, amellyel a világot, az emberiséget, a nemzeteket és minden egyént felajánlunk az Örök Atyának Krisztus megváltó hatalma által. Felajánljuk őket a Megváltó kereszten átdöfött szíve nevében.

   A Megváltó édesanyja szólít minket, kér és segít bennünket, hogy csatlakozzunk a megszentelődéshez, bízzuk rá a világot. Ha ez megtörténik, valóban a lehető legközelebb kerülünk Krisztus Szívéhez, melyet át­döftek a kereszten.