A liturgikus újév

Angelus Domini Muntiavit Mariae, et concepit de Spiritu Sancto – „Az Úr angyala köszönté a boldog­ságos Szűz Máriát, és ő méhében fogadá Szentlélektől Szent Fiát.”

Összpontosítsunk e szavak tartalmára az új liturgikus esztendő kezdetén.

Ismét megnyílik előttünk annak lehetősége, hogy az Egyház egy újabb évet megtöltsön az isteni Titokról szóló elmélkedéssel, mely működteti az ember és a vi­lág történetét. A liturgikus év a megváltás történetének rövidítése és summázata, a kezdetétől fogva egészen beteljesüléséig. Jézus Krisztus ennek a történetnek a csúcspontja és középpontja. Ő adja meg teljes jelentő­ségét a liturgikus esztendő egyes részeinek és ő ruházza fel azokat a megfelelő renddel.

Ő az a Jézus, akinek eljövetelét az Úr angyala Szűz Máriának jelentette – és Ő fogantatott Mária méhében a Szentlélek ereje által.

A Szentlélek hatalma és működése folytán lehetsé­ges, hogy az ember ideje és a világ ideje Jézus Krisz­tusban szentelődik az Atyának.

A Szentlélek működése által az Egyház ideje Jézus­ban az Atyának szentelődik. Ez az idő, ma, az emberi idő ciklikus természetének megfelelően, új kezdetét ve­szi.

Lépjünk hát be a liturgikus újévbe hittel és remény­séggel! Kezdjük el azzal a szeretettel, mely szívünkbe költözött a nékünk megadatott Szentlélek által. „A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándéko­zott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” (Róm. 5:5)

A názáreti Szűz megkapta eme ajándékot a maga teljességében és a Szentlélek műkődése által isten Anyja lett.