A föltámadás a valódi humanizmus felé mutat
Miért beszélt Krisztus a bűnök bocsánatáról rögtön azután, hogy kiejtette a szavakat: „Vegyétek a Szentlelket”? Azt mondta: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn. 20:23). A bűnbocsánat feltételezi a bűntudatot és a bűnök megvallását. Mindkettőt jellemzi az erőfeszítés, hogy igazságban és szeretetben éljünk. Az „igazság és szeretet hatalmának” tevékenységét jelenti, mely létrehozza az új embert és átalakítja a világot.
Az ellentét az igazság meghamisításában és a szeretet színlelésében rejlik. Ez az ellentmondás eltörli a demarkációs vonalat jó és rossz között, s humanizmusnak nevezi azt, ami valójában „bűn”. Sajnos, túl könnyű lenne példákat hozni ezzel kapcsolatban. A terrorizmust jogosan ítélik ma el, mint az alapvető emberi jogok elleni támadást és e jogok megsértését. Az emberek megölését úgy ítélik el, mint ami világosan ellentétes magával az „haladás bizonyítékának” tekintik, az emancipáció, sőt az emberi méltóság védelmének!
Ne csapjuk be önmagunkat! Valamennyiünknek fel kell figyelnünk, le kell lepleznünk és le is kell győznünk az ehhez hasonló ellentmondásokat. Ne feledjétek, hogy csak „az igazság tesz szabaddá benneteket” (Jn. 8:32). Csak az igazságnak van ereje ahhoz, hogy átalakítsa a világot a hiteles fejlődés és a valódi „humanizmus” irányában. És ne nevezzük az igazság, lelkiismeret és méltóság követeléseit tisztán „politikai” döntéstől függő kérdéseknek. Ezek ugyanis magasabb-rendű igények, melyeket az ember nem utasíthat el.
Barátaim! Krisztus ma is asztalunk mellé telepedik, s nektek is azt mondja: Vegyétek a Szentlelket! Mit jelent ez? Egyrészt azt, hogy válsághelyzetben élünk. Másrészt azt, hogy Krisztus bízik bennetek.