Istennek, a Teremtőnek és Megváltónak a művében a család nem csak azt kell hogy felfedezze, „mi” is a csa­lád, hanem rá kell ébrednie küldetésére is – mi az, amit megtehet és meg is kell hogy tegyen. A család Is­ten által adott feladata, melyet a történelem folyamán teljesítenie kellett és kell továbbra is, legbelső lényegé­ből fakad és magában foglalja a család életfeltételeinek változását és fejlődésének mozgatórugóit. Minden csa­lád úgy érzi, hogy valami fontosra hivatott, s ez az el­hivatottság egyszerre határozza meg méltóságát és felelősségét. Családok, legyetek azzá, amik vagytok.

    Így hát, az, hogy Isten teremtő gesztusáig, magáig az elvig visszamenjünk, minden család számára szükség­szerű, ha ismerni akarja önmagát és nemcsak léte belső igazságának megfelelően, hanem történelmi szerepe fé­nyében megvalósítani azt, amiért létrejött. Mivel az is­teni tervben úgy szerepel a család, mint „az élet és a szeretet bensőséges közössége”. A család küldetése az, hogy mind teljesebben azzá váljon, ami máris. Az élet és a szeretet közösségévé. Így hát a család azt a külde­tést nyeri, hogy óvja, kimutassa és átadja a szeretetet, mint Isten az emberiség iránti szeretetének élő vissza­tükröződését és az abban való igazi részvételét és mint Krisztus Urunk szeretetét az ő hitvese, az Egyház iránt. A család minden egyes apró feladata ennek az alap­vető küldetésnek a kifejezése és valóra váltása. Épp ezért szükséges, hogy még mélyebben behatoljunk a család küldetésének egyedi gazdagságába, és megvizs­gáljuk annak sokrétű és egyedülálló tartalmát. Ilyen ér­telemben, a szeretetből következőleg és arra való uta­lással határozta meg nemrégiben a zsinat a család négy fő feladatát: 1) emberi személyek közösségének kiala­kítása; 2) az élet szolgálata; 3) részvétel a társadalom fejlesztésében; 4) részvétel az Egyház életében és kül­detésében.