1Többször megtörténik, hogy a perjeli tisztség betöltésénél súlyos botrányok keletkeznek a monostorokban. 2Vannak ugyanis egyesek, akik a kevélység gonosz szellemétől felfuvalkodva mintegy második apátnak tekintik magukat, zsarnoki hatalmat gyakorolnak, és így botrányokat okoznak és meghasonlást támasztanak a közösségben. 3Különösen azokon a helyeken történhet ez meg, ahol ugyanaz a püspök és ugyanazok az apátok, akik az apátavatást is végzik, iktatják be a perjelt is. 4Könnyű átlátni ennek esztelenségét, mivel már hivatalba lépése kezdetén táplálékot kap kevélysége, 5és gondolatai azt sugallhatják neki, hogy ki van véve apátja hatalma alól, 6hiszen téged is ugyanazok iktattak be - gondolhatja magában - akik az apátot. 7Ebből aztán irigység, civódás, rágalmazás, féltékenykedés, pártokra szakadás és rendetlenség támad. 8Mert ha az apát és a perjel egymás ellen vannak, akkor ezen meghasonlás miatt szükségképpen veszedelemben forog saját lelkük is, 9de alattvalóik is vesztükbe rohannak, midőn az egyik vagy másik pártnak hízelegnek. 10Ez a veszedelmes baj elsősorban azok lelkét terheli, akik okozói voltak az ilyen rendetlenségnek.