1A monostorban úgy tartsák meg a sorrendet, ahogy belépésük ideje, életük érdeme meghatározza, és ahogy az apát megállapítja. 2De az apát ne zavarja meg a reábízott nyájat, és ne rendeljen el semmi igazságtalanságot, mintha korlátlan hatalma lenne, 3hanem mindig gondoljon arra, hogy minden döntéséről és cselekedetéről Istennek ad majd számot.

4A testvérek tehát abban a sorrendben járuljanak békecsókhoz, az áldozáshoz, aszerint énekeljenek zsoltárokat, és álljanak a kórusban, melyet az apát állapít meg, vagy amely egyébként megilleti őket. 5Egyáltalán sehol se a természetes kor határozza meg a sorrendet, és az ne biztosítson előjogokat; 6hiszen Sámuel és Dániel is gyermek létükre ítélkeztek a nép vénei fölött. 7Tehát azok kivételével, mint mondottuk, akiket az apát jól megfontolva előléptet, vagy bizonyos okok miatt lefokoz, a többiek mind abban a sorrendben legyenek, amint a kolostorba léptek. 8Úgyhogy például aki a nap második órájában lép be a monostorba, fiatalabbnak tekintse magát annál, aki az első órában jött, bármilyen korú és méltóságú is.

9A gyermekek azonban mindenben saját külön fegyelmük alatt legyenek.