1Ha a papi rend egyik tagja kéri fölvételét a monostorba, ne egyezzenek bele túl gyorsan kérésébe. 2Ha mégis mindenképpen megmarad óhaja mellett, tudja meg, hogy a Regula egész fegyelmét neki is meg kell tartania, 3és nem engednek el neki abból semmit sem, hogy úgy legyen, ahogy az Írás mondja: "Barátom, miért jöttél?" (Mt 26,50). 4Mégis engedjék meg neki, hogy a sorrendben az apát után állhasson, áldást adhasson, és a befejező imát mondhassa, de csak az apát parancsából. 5Különben semmit se merjen tenni, hiszen tudnia kell, hogy alá van vetve a Regula fegyelmének, és inkább az alázatosságra adjon példát mindenkinek. 6És ha esetleg előkerül a monostorban valamilyen tisztség betöltése vagy más ügye, 7ő azt a helyet foglalja el, mely a monostorba való belépése szerint illeti, nem pedig azt, melyet neki a papi méltóság iránti tiszteletből engedtek.

8Ha pedig egy kisebb rendű klerikus akarna ugyanilyen szándékkal a monostor tagjává lenni, a sorrendben úgy a közepe táján helyezzék el őket, 9de csak akkor, ha ők is megígérik a Regula megtartását és állhatatosságukat.