Egy idős férfi minden vasárnap ott ült a templom első padjában. Mindig időben érkezett, szépen felöltözve. Az emberek azt mondták róla: – Ő aztán egy igaz ember! A faluba aztán új lelkipásztor érkezett, s egyik nap meglátogatta a férfit otthonában. Beszélgettek, teát ittak és egyszer csak a pap megkérdezte: – Mondja, mi volt élete legnehezebb pillanata?

A férfi sokáig hallgatott. Aztán megszólalt: – Harminc éve nem beszélek a testvéremmel.

– Mi történt? – kérdezte a pap.

– Semmi különös. Egy szó, egy kis félreértés, harag, majd büszkeség. Azóta csend van közöttünk.

A pap erre csak ennyit mondott: – Tudja, Jézus nem azt kérdezi, hogy megöltük-e a testvérünket, hanem azt, hogy megöltük-e a kapcsolatot.

A férfi elsírta magát, mert megértette, mi a lényeg.

A parancsok megtartása önmagában még senkit sem tesz boldoggá. Ha sikerül is valakinek maradéktalanul megtartania egy bizonyos ideig az összes isteni parancsot – bár ezt is kétlem – inkább önteltté válik, mint boldoggá.

Nagyon sok vallásos ember igyekszik megtartani a parancsokat, valahogy mégsincs ott a szemében a csillogás, mert a Törvény keretet ad, de életet nem. Az életet a Szentlélek adja. Ezért mondja Jézus, hogy „ha igazvoltotok nem múlja felül a farizeusokét és az írástudókét, nincs közel hozzátok az Isten országa.” (Mt 5,20)

A tíz parancs megtartása nem nehéz – ha szeretem Istent. Ha szeretek valakit, képes vagyok mindent megtenni érte. A parancsoknak tehát az a „rendeltetésük”, hogy Istenhez vezessenek. Ha ez nem történik meg, akkor önvizsgálatra van szükség. Egyébként is. Sokszor.

Ha nem világítok, ha nem vagyok jóízű ember – ahogy előző alkalommal is kihangsúlyoztuk! –, akkor valószínűleg csak felszínes keresztény vagyok, a törvények szintjén megragadtam!

Eltelhetik egy egész élet önhitegetésben. Abban, hogy igazi kereszténynek tartom magam, s közben nem értem, hogy miért nem ért meg más. Azt hiszem, csak én járok jó úton, s mindenkivel baj van körülöttem! Humorosan fogalmazva, úgy vagyok, mint az az őrült az autópályán, aki szembe hajt a forgalommal. Szólnak a rádióban: vigyázat, egy őrült szembe megy a forgalommal. Mire ez az ember betelefonál: mi az, hogy egy? Mindenki velem jön szembe...

Nem foroghatok ennyire magam körül. Az írástudók és farizeusok közül is sokan ilyenek voltak. Elhitették magukkal, hogy a törvény betartása teszi igazzá őket.

Jézus azt mondja: „Hallottátok: Ne ölj! Én pedig azt mondom: aki haragszik testvérére, megérdemli az ítéletet!” (Mt 5,21-22) Jézus nem lejjebb viszi a mércét, hanem feljebb. Egészen a szívig megy, mert lehet, hogy nem öltem, de megsebeztem másokat szavakkal vagy színleléseimmel. Lehet, hogy nem törtem házasságot, de tárggyá tettem a másikat a tekintetemmel. Lehet, nem esküdtem hamisan, de nem voltam igaz beszédemben.

A mennyek országa nem a „jól viselkedők klubja”, hanem a megtisztított szívűek otthona. „Legyen a ti beszédetek: igen, igen – nem, nem.” (Mt 5,37). Röviden: ne játsszak szerepet. Ne mondjak mást kifelé, mint amit bent élek. Ne legyen külön „templomi énem” és „otthoni énem”, mert ez lelki tudathasadást teremt és megöl – egy idő után testemben is. Jézus nem azt akarja, hogy hibátlan legyek, hanem őszinte.

Amikor harag van bennem, vigyem Eléje és beszéljem meg vele. Amikor tisztátalan vágy van bennem, kérjem, hogy tisztítson meg. Amikor hazugság csúszik ki a számon, legyen bátorságom az igazsághoz.

A kereszténység ugyanis nem smink és nem kirakat, hanem szívműtét – altatás nélkül!

Ha tudom a gyengémet, akkor annak a területnek nem szabad teret adnom, “le kell vágnom” – az evangélium szavai szerint. Ha ezt többször is megteszem, akkor annyira megerősítem azt a területet is, hogy egy idő után képes leszek ellenállni. Persze, sohasem vagyok egyedül ebben a munkában, Istent hívom segítségül – Szentlelkét és az ő erejét. Így felismerem a vágyakat is, amelyek bennem vannak és amelyek nem rosszak. Rosszakká csak akkor válnak, ha nem tudom megfelelően kezelni azokat.

Ezért szükségtelen az esküdözés is. Ha őszinte ember vagyok, akkor megbíznak bennem és magyarázkodás nélkül elhiszik azt is, ha igent, és azt is, ha nemet mondok.

A többi szükségtelen!