Megpillantani Jézus mélységeit
Évközi tizennyolcadik vasárnap
 

Evangélium:
Jn 6,24-35
Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: "Mester, mikor jöttél ide?" "Bizony, bizony, mondom nektek - felelte Jézus -, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, - őt ugyanis az Atya igazolta." Erre megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?" "Istennek az tetszik - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött."
,,Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: ,,Égi kenyeret adott enni nekik”. Jézus ezt válaszolta: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.” Ekkor azt mondták neki: ,,Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” Jézus azt felelte nekik: ,,Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.”

Bevezető ima: Szentlélek, Úristen, világosítsd meg elmémet ebben az elmélkedésben, hogy tisztán láthassam, mit szeretnél mondani nekem. Segíts, hogy mindig keressem és meg is találjam az igazságot az imában, és meggyőződésem legyen, hogy az igazságot ebben kell megtalálnom, nem pedig máshol. Te vagy az Igazság.

Kérés: Uram, add meg a kegyelmet, hogy ne a jelek érdekeljenek, hanem inkább az, hogy megtapasztaljam szeretetedet - elsősorban a lelkiismeretem által.

Elmélkedés:
1. Mit tettél értem az utóbbi időben? A tömeg jelet kér Jézustól, és ez furcsa. Nem ugyanennek a tömegnek adott enni előző nap öt kenyérből és két halból Jézus? (Vö. Jn 6,1-14) Nem ők mondták erre, hogy "Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!" (Vö. Jn 6,14) Nem kellett Jézusnak elmenekülnie előlük, mert királlyá akarták tenni? (Vö. Jn 6:15) Hogyan felejthették el ilyen hamar a következtetéseket, amikre előző nap jutottak? Mindenük megvolt ahhoz, hogy hinni tudjanak Jézusban, mégis egy újabb jelet kértek tőle. Néha én is ugyanilyen vagyok. Rengeteg olyan dolog van, amit Jézus értem tett. Abban a pillanatban, amikor ezek megtörténnek, örömmel fogadom őket. Talán hálás is vagyok, de legtöbbször ezt nem mutatom ki eléggé. És még ha meg is köszönöm neki, a következő nap (vagy néha még hamarabb) úgy teszek, mintha elfelejtettem volna. Még több szívességet kérek. Talán az az érzésem, hogy Ő sosem tesz értem semmit. Hogy lehetek ilyen vak, hogy nem veszem észre szeretetének jeleit, amelyeket minden nap megmutat nekem?

2. A tömeget a saját maguk által idézett Zsoltár ítéli meg. A tömeg a Szentírásból idézi Jézusnak, hogy „ennivalóként mannát hullatott nekik, és mennyei kenyeret adott” (Zsolt. 78,24) A saját anyagi hasznukat nézik, és azt akarják, hogy olyan csodát tegyen Jézus, ami által minden nap táplálékhoz jutnak, ahogyan a manna is negyven éven át táplálta ősatyáikat a pusztában. De pont saját szavaik ítélik meg őket. A 78. Zsoltár ugyanis arról szól, hogy ősatyáik a pusztában a manna, és az Úr más csodái ellenére is keményszívűek maradtak: „Ettek és nagyon jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak... . Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek csodatetteinek.” (Zsolt. 78,29,32)
Nem bánik velem Jézus legalább olyan jól, mint a zsidókkal a pusztában? Nem állt mindig készen, hogy segítsen nekem? Nem adott meg nekem mindig mindent, amire szükségem volt, még életem legreménytelenebb pillanataiban is, mindaddig, amíg kész voltam elfogadni az Ő segítségét?

3. Jézus mindig jobbat ad annál, amit mi kérünk. Még több földi kenyeret kérnek tőle és Jézus valami sokkal jobbat ígér nekik - kenyeret a lélek táplálására. Jézus mindig ezt teszi. Egy hétköznapi szintről indul, és a beszélgetést felemeli a lelki dolgokhoz. Mindannyian tisztában vagyunk vele, mennyire szükségünk van bizonyos mindennapi dolgokra, például kenyérre. Jézus megpróbál segíteni nekünk, hogy lássuk, legalább ennyire szükségünk van valamire, ami a lelkünket táplálja, ha nem még inkább. A tömeg tegnap evett és tegnap jóllakott. Ma ismét éhesek, és ezért felkeresik Jézust, remélve, hogy kapnak tőle valami mannához hasonlót, ami minden nap táplálja őket, hogy ne kelljen többé aggódniuk a mindennapi éhség miatt. Jézus túlmegy ezen, és egy eljövendő kenyérről beszél nekik, a kenyérről, ami lelkileg fogja táplálni őket, hogy többé ne kelljen lelkileg éhezniük. Valami sokkal jobbat ad nekik, mint amit kértek tőle: saját testének kenyerét.

Beszélgetés Krisztussal: Drága Jézusom, oly gyakran van, hogy a dolgokat csak önzésemen át látom. Nagyon anyagias vagyok és csak magamra gondolok, nem tekintve arra, ami a természetfeletti szinten történik, különösen az isteni ajándékokra, amiket minden nap megadsz nekem. Segíts, hogy jobban törődjek a lelki dolgokkal és kevésbé legyek önző. Nem akarok egy lenni a tömegben levő emberek közül, újból és újból megismételve ugyanazokat a hibákat, amiket az őseik követtek el. Meg akarok szabadulni ettől a rövidlátástól, hogy megtapasztalhassam az örömöt, hogy ismerlek, és magamhoz vehetlek minden nap az Oltáriszentségben.

Elhatározás: Megtalálom a módját, hogy ma meglátogassam Jézust az Oltáriszentségben. A szentmisében áldozásnál, kérem Jézust, hogy töltse el a szívemet; növelje hitemet, reményemet és szeretetemet.

Ferenc pápa imaszándéka 2024. augusztus hónapra:

A politikai vezetőkért: Imádkozzunk, hogy a politikai vezetők saját népük szolgálatába álljanak, az egész emberiség fejlődéséért és a közjóért dolgozzanak, miközben gondoskodnak azokról, akik elvesztették munkájukat, és elsőbbséget biztosítanak a legszegényebbeknek.