Jézus részben felfedi a Szentháromság rejtett életét
Évközi tizenötödik hét – szerda
Szent Zoerárd-András és Benedek remeték

Evangélium:
Mt 11,25-27
Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.

Bevezető ima: Uram Jézus, kérlek, nyisd meg szívemet magad felé most, amikor megkezdem ezt rövid imádságra szánt időt. Te pontosan tudod, hogy mennyi gond és tevékenység van, amelyek hátráltatják imádságomat és elterelik figyelmemet. Segíts, hogy rajtad kívül mindent figyelmen kívül tudjak hagyni, és teljes szeretetemmel és figyelmemmel forduljak feléd, minden jónak forrása felé!

Kérés: Uram, az evangéliumnak ezen a helyén kinyilatkoztatod azt a melegséget és szeretetet, melyben Atyáddal együtt részesítetek mindenkit. Hálát adok neked, mert megnyitottad szívedet, hogy csodálhassam annak belső világát. Engedj belépnem hozzád, hogy mint alázatos szolgád itt leljek menedékre.

Elmélkedés:
1. Dicsőíteni a mennynek és földnek Urát. Jézusnak ezek a szavai a Szentírás kezdő soraira emlékeztetnek minket: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” (Ter 1,1) A János evangéliumban ezt olvassuk: „Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” (Jn 1,3) Jézus a megtestesült Ige már a teremtéskor jelen volt, és együttműködött benne. Jézus kinyilatkoztatja ennek a pillanatnak a csodáját, amely olyan dicsőítéssel tölti el Őt, hogy nem tud mást tenni, mint boldogságát megosztani velünk. Ez az a boldogság, amit nekünk is meg kell tapasztalnunk. A Szentháromság bensőséges szeretete nem más, mint az ingyen adott és kapott önzetlen szeretet. Arra kaptunk meghívást, hogy részesedjünk ebben az isteni szeretetben, és a létezést az örökkévaló Istennel élvezzük.

2. Kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. Ennek a szeretetnek a titkát lehetetlen azoknak kinyilatkoztatni, akik folyamatosan számolgatnak és méricskélnek, hogy mennyit adtak Istennek az ő szeretetükből. Nem szabad így gondolkoznunk: „Eddig szeretem Istent”, vagy „Ha Isten azt akarja, hogy lépjem át ezt a határt, azt nem teszem meg.” Jézus megmutatja nekünk, hogy nagylelkűeknek kell lennünk az Ő követésében és a katolikus hitünk megélésében, attól függetlenül, hogy ez tetszik-e nekünk, vagy sem. Hűségünknek a hitben annál nagyobbnak kell lennie, minél nehezebb azt megélni. Ezt érti Jézus kicsinység és méltatlanság alatt: szív, amely minden áron szeretni akarja Istent, függetlenül attól, hogy mibe kerül ez neki.

3. Az Atya mindent átadott a Fiúnak. Egyszer, amikor autót béreltem, elköszönésként ezt mondtam a kereskedőnek: „Isten áldja”. Az udvariasan így szólt, hogy őt Isten nem tudja megáldani, csak Jézus. Nem tudom pontosan, hogy mit akart ezzel kifejezni, de ez az evangéliumi rész tökéletesen ellentmond ennek a kijelentésnek. Az Atya mindent átadott a Fiúnak. Ha az Atya nem tudna áldást adni, a Fiú sem tudna. A Fiú az áldás hatalmát az Atyától kapta. Az Atya és a Fiú mindenben közösségben vannak. Az Atya mindent a Fiúra bíz és a Fiú mindent az Atyára bíz, mert köztük teljes a bizalom és az örökké tartó szeretet-közösség.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, hálát adok neked, hogy ezt a rövid időt veled tölthettem az imádságban. Köszönöm, hogy megmutattad nekem az Atyád és közted lévő szoros kapcsolatot. Kérlek, erősíts meg minket, hogy örökre részesedhessünk ebből a szeretetből!

Elhatározás: A mai napon többször is akarok szakítani időt, hogy dicsőítsem a Szentháromságot: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, most és mindörökké! Ámen.”

Ferenc pápa imaszándéka 2024. július hónapra:

A betegek lelkipásztori gondozásáért: Imádkozzunk, hogy a betegek kenetének szentsége közvetítse az Úr erejét az abban részesülőknek és szeretteiknek, és egyre inkább az együttérzés és a remény látható jelévé váljon mindenki számára.