Jézus az életem
Évközi huszonnegyedik hét – kedd
Szent Kornél pápa és Szent Ciprián püspök, vértanúk

Evangélium:
Lk 7,11-17
Történt pedig, hogy ezután egy Naim nevű városba ment Jézus, és vele mentek tanítványai és nagy népsokaság. Mikor a város kapujához közeledett, íme, egy halottat vittek ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a város sok lakosa kísérte. Amikor meglátta őt az Úr, megkönyörült rajta, és ezt mondta neki: „Ne sírj!” Majd odament, és megérintette a koporsót. Erre azok, akik vitték, megálltak. Ezt mondta: „Ifjú! Mondom neked: kelj föl!” A halott pedig felült és beszélni kezdett. Ekkor átadta őt anyjának. Mindnyájukat elfogta a félelem, és így dicsőítették Istent: „Nagy próféta támadt közöttünk!” És: „Isten meglátogatta az ő népét!”. Az eset híre elterjedt egész Júdeában, és mindenütt a környéken.

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy életem a Te kezedben van teremtésem első napjától az utolsó napig. Uram, bízom benned, mert célod van velem. Uram, szeretlek azért a nagy szeretetért, amellyel engem szeretsz. Ments meg engem és szeretteimet az örök életre!

Kérés: Uram, érted akarok élni és meghalni!

Elmélkedés:
1. „Ne sírjatok!” Annyi ok van a szomorúságra. Sok emberi nyomorúság van, amire látszólag nincs megoldás. Különösen, ha élet-halálkérdésről van szó, annyira erőtlennek érezzük magunkat a segítésre. A szívünkben őrzött szeretet mások hiányától szenved. Jézus mégis más perspektívát mutat: „Ne sírjatok!” Végtelen szeretete megment minket a tragikus emberi korlátozottságoktól. Mi több, azt is tudjuk, hogy „az Istent szeretőknek minden a javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek” (Róm. 8,28). Jézus arra hív, hogy a reménytelenség ellenére is reménykedjünk. Ő cselekszik, Megváltóként közbelép: „Ne sírjatok!” Ez szinte parancsolóan hangzik. A szenvedés és halál apokalipszisával szemben Jézus életet adó szeretetet vetít előre: „Isten letöröl a szemünkről minden könnyet és nem lesz többé sem halál sem gyász, sem jajgatás és fájdalom sem lesz többé” (Jel. 21,4). A naimi özvegy itt kegyelmet kap, mely meggyógyítja jelen fájdalmát. Nekem is bíznom kellene Jézus irántam és szeretteim iránti szeretetében.

2. „Ifjú! Mondom neked: kelj föl!'' Jézus nem azzal vígasztal engem, hogy hat az érzelmeimre, vagy azt láttatja velem, hogy a dolgok másként vannak, mint ahogy látom őket. Ha elvesztek valakit, aki közel áll hozzám, valóban szomorú vagyok. Ehelyett Jézus azért jött, hogy helyreállítsa azt, ami elveszett. Ő valójában a fájdalom és bánat okát távolítja el. „Én az Úr vagyok a Te gyógyítód” (Kiv. 15,26). Amikor Jézus azt mondja a naimi özvegynek, hogy ne sírjon, ezt nem azért teszi, mert szerinte az asszony túlzottan érzelmes lenne, aki túl komolyan veszi a dolgokat. Éppen ellenkezőleg. Jézus együtt érez vele Fia elvesztésével kapcsolatban. A Megváltó nem akarja összetörni az anyai szívét, hanem meggyógyítja a fájdalmat szívében azáltal, hogy így szól az ifjúhoz: „Mondom néked, kelj fel”! Éppen ezért teljes szívemből és lelkemből engedelmeskednem kell a reménynek. Az életem és szeretteim élete is Isten kezében van. Ha élek, Istennek élek, ha meghalok, Istennek halok meg (Róm. 14,8). Életem Krisztusért van – az Életem Krisztus!

3. „Isten meglátogatta népét”. Születésekor Jézust, aki felvette emberi természetünket így hívták: Emánuel; Velünk az Isten. Megváltónk hozzánk kapcsolja magát nem csak az élet és kegyelem által, hanem azáltal is, hogy magára veszi bűneinket és életét adja értünk. „Isten meglátogatta népét”. Ez a bűnösökre is éppúgy vonatkozik, akik a halált szenvedik személyes és eredeti bűnük következményeként. Örvendhetek, mert Isten felkeres engem, akárhol is vagyok, meggyógyít és visszaállít az örök élet útjára. Ha ekkora szeretetet kapok, illik, hogy szeretettel fizessek érte. Ahogy én megtapasztaltam Jézus látogatását nálam, úgy nekem is tovább kell adnom ezt a szeretetet.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus! Önmagam és szeretteim életét gondoskodó kezeidbe teszem. Engedd, hogy növekedjek szeretetedben, hogy életem utolsó napjáig az örök életre vezető kegyelmedet bírhassam. Engedd, hogy reménykedhessek feltámadásodban, ahogy mindennapi terheimet neked ajánlom.

Elhatározás: Ma valakivel arról fogok beszélgetni, hogy az élet egy utazás, melynek célja, hogy felkészüljünk a mennyországra.

.

A pápa imaszándéka 2025. szeptember hónapra:

A teremtéssel való kapcsolatunkért: Imádkozzunk, hogy Szent Ferenc lelkületét megtapasztalva felismerjük: függünk a többi teremtménytől, amelyeket Isten szeret, tisztelettel és szeretettel tartozunk nekik.