Engedelmeskedni a parancsoknak
Évközi huszonnegyedik hét – hétfő
Szent Kornél pápa és Szent Ciprián püspök, vértanúk

Evangélium:
Lk 7,1-10
Miután ezeket a beszédeket a nép hallatára mind befejezte, bement Kafarnaumba. Egy százados egyik szolgája pedig, aki annak nagyon kedves volt, halálos betegen feküdt. Mivel hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját. Azok pedig, amikor odaértek Jézushoz, nagyon könyörögtek: „Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, mert szereti nemzetünket, és a zsinagógát is ő építette nekünk.” Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze volt a háztól, a százados elküldte hozzá barátait, ezekkel a szavakkal: „Uram! Ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem is tartottam magamat méltónak, hogy hozzád menjek; hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, s katonák vannak alattam; és ha azt mondom az egyiknek: „Menj”, elmegy; vagy a másiknak: „Gyere”, odajön; és a szolgámnak: „Tedd ezt”, megteszi.” Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott. Megfordult, és az őt követő sokaságnak ezt mondta: „Bizony, mondom nektek: még Izraelben sem találtam ekkora hitet!” A küldöttek pedig, amikor hazatértek, egészségben találták a szolgát.

Bevezető ima: Uram, Te vagy az én Istenem, én meg a teremtményed. Hiszem, hogy hatalmad van felettem, ahogy minden teremtményed felett. Hiszek jóságodban és erődben. Ha a semmiből létre tudsz hívni, akkor hiszem, hogy gyógyítani tudod a már létezőt. Szeretlek Uram, mert Te előbb szerettél engem. Szereteted mindenkinek szól.

Kérés: Uram, növeld szeretetemet embertársaim felé!

Elmélkedés:
1. „Elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön és gyógyítsa meg szolgáját.” Valaha jártam közbe másokért? Igazán szeretek? Itt állok szemben ezzel a pogánnyal, aki szolgája javát keresi. Én vajon ehhez képest hogy állok? Mikor volt legutoljára, hogy bevetettem magamat valaki más érdekében? Az itt feltűnő ember egy római százados lehetett, egy brutális jellem, akinek szolgája valójában rabszolga volt. Mégis, a százados szíve megesett ezen a szerencsétlen betegen, és gondját viselte - inkább fiaként, mintsem szolgaként bánt vele. Bár valószínűleg hitetlen volt, mégis felismerte lelkiismeretében a szeretet szólítását. Én kereszténynek mondom magamat. Melyek hát az én szeretetemnek gyümölcsei? A Katekizmus így tanít: „Az ember értelmével fölismeri Isten hangját, "aki őt mindig arra szólítja, hogy tegye a jót, és kerülje a rosszat". Mindenkinek követnie kell ezt a törvényt, mely ott visszhangzik a lelkiismeretben, s Isten és a felebarát szeretetében teljesedik be. Az erkölcsi élet gyakorlata tanúskodik az emberi személy méltóságáról.” (KEK 1706)

2. „Uram! Ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.” A szeretet alázatot kíván. Nem szerethetek, ha magamat többre tartom másoknál. Bár a büszkeség könnyen felismerhető érzelem, az alázat nem puszta megalázkodás. Talán bizonyos helyzeteket erőmön felülinek találok, és Istenhez kiáltok. De vajon közbenjáró imám hatékony-e? A kérdés ez, vajon úgy bánok-e Istennel, mint „szolgával”, akinek válaszolnia kell kéréseimre, vagy pedig alázatosan Uramnak tekintem Őt, aki végtelenül nagyobb és irgalmasabb, mint én, aki a jóság forrása, és aki képes meggyógyítani engem és másokat. A százados szeretett; nem tekintette magát magasabb rendűnek szolgájánál, s nem gondolta, hogy személyes érdemei méltóvá teszik őt a meghallgatásra. Bizalmát Isten erejébe és jóságába vetette és nem saját erejébe. A Katekizmus így tanít: "Az imádság a lélek fölemelkedése Istenhez: vagy a szükséges javak kérése Istentől." Vajon honnan beszélünk, amikor imádkozunk? Saját gőgünk és akaratunk magasából, vagy az alázatos és töredelmes szív "mélységeiből" (Zsolt 130,1)? Aki magát megalázza, az fölmagasztaltatik. Az alázat az imádság alapja. "Mi nem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk" (Róm 8,26). Az alázatosság fölkészít arra, hogy megkapjuk az imádság ingyenes ajándékát: az ember Isten koldusa. (KEK 2559)

3. ,,Bizony, mondom nektek: még Izraelben sem találtam ekkora hitet!'' A szeretet a jónak engedelmeskedik. A százados hitt a hatalomban. Akaratunkban természetszerűen az van beoltva, hogy a jóra vágyjunk. Az engedelmességnek jó gyümölcsei vannak. Aki tudja, hogyan engedelmeskedjen, az erkölcsileg fölényben van. A százados ugyanúgy tudhatott jót parancsolni, ahogyan alávetette magát az Úr Jézusnak. Vajon az életem is tükrözi ezt az összefüggést? Lelkiismeretemhez való hűségem erkölcsi hatalmat ad számomra mások előtt? Szeretetem tud hatni Istenre, hogy Ő meghallgassa imáimat? „A szabadság az értelemben és az akaratban gyökerező hatalom: cselekedni vagy nem cselekedni, ezt vagy azt tenni, megfontolt cselekedeteket önállóan végezni. A szabad akaratnak köszönhetően minden egyes ember rendelkezik önmaga fölött. Az emberi szabadság az igazságban és a jóságban való növekedés és érlelődés ereje. A szabadság akkor éri el a tökéletességét, amikor Istenre, a mi boldogságunkra irányul.” (KEK 1731)

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Jézus! Segíts, hogy állhatatos hittel, hitelesen éljek, és mély szeretet alakuljon ki bennem embertársaim iránt. Segíts, hogy úgy használhassam szabadságomat, mint akinek erkölcsi hatalmában áll mindig a jót választani: Istent és felebarátaimat szeretni. Soha ne engedj kételkedni abban, hogy meg akarod áldani és menteni azokat a lelkeket, akikért véredet ontottad.

Elhatározás: Tudatosan keresem az alkalmat, hogy egy szükséget szenvedőnek segítséget nyújtsak.

Ferenc pápa imaszándéka 2024. szeptember hónapra:

A Föld kiáltásáért: Imádkozzunk, hogy mindannyian meghalljuk szívünkkel a Föld, a természeti katasztrófák és a klímaváltozás áldozatainak kiáltását, személyes elkötelezettséget vállalva arra, hogy gondoskodunk a világról, amelyben élünk.