Az örömmel járó szenvedés
Evangélium:
Jn 16, 20-23a
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra. Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki. S azon a napon már semmit sem kérdeztek tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”

Bevezető ima: Uram, azzal az egyszerű hittel hiszek benned, amely átvezet engem az élet magasságai és mélységein. Bízom szerető gondviselésedben, amely minden lépésemet vezeti életem útján, még akkor is, ha nem mindig vagyok tisztában azzal, hogy hová visz majd ez az út. Csak azt tudom, hogy Te velem vagy, és így semmitől sem kell félnem. Egyre jobban akarlak szeretni. Köszönöm ezt az időt, amelyet veled tölthetek. .

Kérés: Uram, ajándékozd nekem a megingathatatlan reményt, amely együtt jár az örömmel!

Elmélkedés:
1. A világ ujjong. Nézve a tévét, vagy a filmeket, olvasva az újságokat vagy hallgatva a rádiót észrevesszük, hogy végső soron egyetlen dolog eladásáról szól minden: ez a boldogság. „Vedd fel ezt…, legyen ilyen autód…, utazz oda… és boldog leszel” Arisztotelész azt mondta, hogy minden emberi cselekedetet végső soron a boldogság utáni vágy mozgat. A világ keresi és ígéri a könnyű és egyszerű beteljesítését ennek a vágynak. Az áldozatra és szenvedésre úgy tekintenek, mint az önmegvalósítás ellentétét: ha nem vagy megelégedve az éppen aktuális helyzeteddel, akkor változtass!

2. Sírtok majd, és jajgattok. Mégis hamis a világ ígérete, amely szenvedéstől és áldozatoktól mentes boldogságról szól. Az eredendő bűn miatt belépett a világba a szenvedés. Senki nincs, aki ne szenvedett volna. Aki ennek ellentétét állítja, hazudik. Fontos, hogy a nehézségek pillanataiban emlékezzünk erre. A szenvedés és az áldozat nem csak a keresztényeknek jut osztályrészül. Ha néha mégis úgy tűnik, hogy mindig az önző emberek jutnak előre, mindig a 37. Zsoltár szavaira kell gondolnunk: „Nyugodj meg az Úrban és remélj benne! Ne haragudj arra, kinek siker kíséri útját, az emberre, aki gonoszságot művel, hogy elpusztítsa a szegényt és a gyengét. Hagyd el a haragot és ne méltatlankodj, föl ne gerjedj, nehogy te vétkezzél!”(Zsolt 37,7-8).

3. Úgy, mint a szülő asszony. Képzeljük el, hogy el kellene magyarázni egy még meg sem született babának, hogy milyen a születés folyamata, és ő kifejthetné a témáról a véleményét. Biztosan valami hasonlót válaszolna: „Nem, köszi, itt jól vagyok!” Valami hasonló történik a mi életünkben is. A nehézségek ellenére jobban szeretjük az ismert dolgokat, mint az ismeretlent: „Uram, szeretnék a mennybe jutni, de nem ma.” Amikor alázatos hittel elfogadjuk a szenvedést, az olyan, mint a szülési fájdalom, amely által az örök életre születünk. A szenvedés segít felismernünk, hogy ez a földi élet nem minden. Segít nekünk a lényegre figyelni. Megtanít minket szeretni, és ez a legjobb előkészület az Istennel való egyesülésre. Ebből a nézőpontból nézve felismerhetjük, hogy a hittel elfogadott szenvedés elvezethet minket a legnagyobb örömre.

Beszélgetés Krisztussal: Kedves Uram, segíts, hogy szeretettel és hívő lélekkel fogadjam el a kereszteket, amelyeket a vállamra raksz. Engedd, hogy nagylelkűen igent tudjak mondani a Te akaratodra! Add, hogy abban a tudatban tegyem ezt, hogy aki teljesíti akaratodat, az biztosan nem jár rossz úton.

Elhatározás: A mai napon újra és újra köszönetet mondok Krisztusnak a különböző körülményekért, különösen a kellemetlenségekért.

A pápa imaszándéka 2026. május hónapra:

Legyen mindannyiunk számára élelem! Imádkozzunk, hogy mindenki azért tevékenykedjen, a nagytermelőktől a kisfogyasztókig, hogy elkerüljék az élelmiszer-pazarlást, és hogy minden ember hozzáférjen a minőségi élelemhez.