a) „Hat órától pedig sötétség lőn az egész földön kilenc óráig” (Máté 17,45) Elsötétedett a világ, gyászba öltözött; jelezte, hogy a lelkek mily elsötétedése kellett ahhoz, hogy az Isten fia két lator közt kereszten hal meg. Hogy lehet elborítani lelkünkben a napot, az Istent magát! A legsötétebb éjfél az Istentől elfordult lélek. Jelezte továbbá ez az éj az Isten sötét haragját, melyet csak Jézus deríthet föl. – Talán azért is lett éj, hogy az Úr Jézus elvégezze utolsó esti imáját. Csendet, megilletődést teremtett az Isten Fiának keresztfája körül, hogy annál hatalmasabban hangozzék föl imája: „Sitio”, szomjazom! Szomjazom világot, életet, mindenekfölött pedig lelkeket. Szomjazom kegyelmet, irgalmat számukra. Szomjazom hitet, örök reményt, szeretetet, Isten-fiúságot… nekik! Adj nekem lelkeket… Jézus e sóhaja van belelehelve az apostoli lelkekbe. Utolsó éjének imája! Mily nagy a lélek, mily szép a kegyelem, melynek szerelme ébresztette föl az Úrban e végsóhajt! 

b) „És kilenc órakor fölkiálta Jézus nagy szóval, mondván: Eloi, Eloi, lamma sabaktani! Én Istenem! én Istenem! miért hagytál el engem?” (Márk 15,34). Ez az áldozat heroizmusának végső kinyilatkoztatása. Már az olajfák kertjében hallottuk e panaszt, de akkor „megjelenik neki angyal a mennyből, biztosítván őt”; most utoljára tör ki szívéből a panasz, mely nekünk panaszolja föl, hogy mit tűr, mit visel el szíve-lelke az Isten haragjának éjében! Elhagyatást panaszol, mert átszenvedi a legnagyobb kínt, hogy Isten elhagyta őt vigaszával; panaszolja tán azt a másik elhagyatást is, hogy kereszt és szenvedés dacára lelkek vesznek el! Ez Jézus végső bánata! Hogy kell szembeszállnunk üdvünk ellenségeivel Jézus bánatának enyhítésére. Ó Uram, bár meg ne sirattál légyen engem is. 

c) „Beteljesedett!” (Ján. 19,30). Amit Isten gondolt irgalmasat s könyörületest; amit a próféták által igért, azt Fiában kiváltotta. Üdv és öröm lett nekünk reményünk s üdvünk. Hála s imádás ezért neki. Adoramus te Christe, plenitudo gratiae! – De ez a beteljesedés nem magától ment; ami beteljesedett, azt voltakép ő végezte. „Bevégeztem” – mondhatta volna – „s átéltem, átküzdtem értetek az Isten könyörületes végzéseit. Nemcsak tanítottam, hanem átszenvedtem mindent”. Mi volna a tan élet nélkül, mi az evangélium az édes s erős Jézus nélkül? Ő maga a beteljesedése mindennek. Ó hála, hála Istennek, hogy vagy, hogy köztünk éltél, hogy értünk szenvedtél! A te isteni életed nekünk minden. Mit csinálnánk szegényes egyéniségünkkel, mit korlátolt bölcseségünkkel s tapasztalatunkkal, hogyan oktathatnánk s igazíthatnánk útba másokat, ha te nem vagy? Most pedig imádásunk, hódolatunk s ragaszkodásunk is teljes. 

d) Beteljesedett… megtelt színültig kegyelemmel az Isten szíve, túlcsordul s erő patakzik belőle, és aki beleáll ez áramlatba, az megújul. Bűne vész s ereje visszatér. – Jézus erőt is ad; élete nekünk életforrás; biztosít, hogy igenis bírom azt, amit szépnek, jónak, szentnek ismerek. Kételkednem nem szabad az erőben. Vallásom nem fáradt lelkek temetési éneke, hanem teremtő lehellet új ember teremtésére. „Der Mensch ist etwas, was überwunden werden muss”; helyes; de itt be is teljesedik ez a nagy programm, mert erőt találok hozzá. Erkölcsiségem nemcsak ideális lelkesülés, hanem megokolt s erőkkel ellátott lelki világ. Tudom, hogy van sok akadályom, s nehézségem, de mindegyikről hiszem erősen, hogy legyőzöm. 

e) Beteljesedett; megtett, amit értünk tenni, – áldozatul hozott, amit föláldozni lehetett; mindent odaadott. A kereszten fölmagasztaltatta magát, hogy vonzzon; lelkét odaadta s vérét kiontotta; nincs egyebe. Mint a gót dómok tornya keresztben végződik, úgy Jézus ereje, szeretete a kereszten virágzik ki. Lelkét eltölti a végleges győzelemnek tudata; ez a szó: „Beteljesedett” a legszebb győzelmi ének. Ez a szent verőfény, mely lelkét eltölti, ez az az öntudat, mely mint végtelen energia jut öntudatára életének alkonyán. Keresztfán is mennyországot jelent; a „Beteljesedett”; aki azt elmondhatja, annak a bitófa is királyi trón, s ez a fohásza világítélet. Bár elmondhatnám én is valamikor; hogy hol, mikor s mily keretben, az mindegy.