Prohászka Ottokár Elmélkedések az EvangéliumrólAz utolsó vacsora hangulata
Napi Ima2 imádkozás 
„A kovásztalanok első napján pedig a tanítványok Jézushoz járulának, mondván: Hol akarod, hogy elkészítsük ételedre a húsvétot?… Beesteledvén pedig letelepedék tizenkét tanítványaival” (Máté 26,17). És kezdé mosni a tanítványok lábait” (Ján. 13,5).
a) Jézus hangulata zöldcsütörtök este. Az utolsó vacsora terme telítve van Jézus nagy lelkével. A lelkek is sugároznak, s emlékeikben le van foglalva szellemük. – A kőszén a napnak sok ezer év előtt kisugárzott hevét adja ki; a nagy lelkek műveikben és intézményeikben sugározzák ki melegüket. S van-e mű és intézmény, mint az Oltáriszentség; nemcsak szelleme van meg itt Jézusnak, hanem ő maga, annak az első, szent, sejtelmes, szeretettől telített estének érzelmeivel. Lelke felhő; áldás permetezik s villámok villannak belőle. Főérzelme a szeretet, mely nem bír elszakadni; szeretetről, páratlan, hősies érzésekről beszél; azután teljes öntudatában annak, hogy „Istentől jött s hozzá megy vissza”, mélyen megalázva magát, mossa tanítványainak lábait; már nem beszél, hanem alázatban leborul mindegyik előtt külön, hogy megrendüljenek annak átérzésétől, hogy mennyire szereti őket! Azt érezzétek, amit Krisztus érzett. Szemében mély tűz ég; izgatott; keze izzadt, tapadós; lázas érzések járják át lelkét. El kell szakadnia; szívének ez kín és gyötrelem; de szeretete győz: emlékül itt hagyja titokzatos, szentségi jelenlétét. Az ő szeretete sem tagadja meg a maga természetét; együttlétet akar, és azt meg is teremti. Ime, Jézus tanítványainak lábainál; ha nem szeretne, nem volna oly alázatos, és viszont, ha nem volna oly alázatos, nem tudna úgy szeretni. Félre a sivár, köves, rideg lelkülettel; úgy akarok szeretni, hogy testvéreim lábait is megcsókolom.
b) Látja maga előtt a húsvéti bárányt, és lelki szemei előtt egy rettenetes éjnek perspektívája nyílik, mikor a kétmilliónyi zsidó nép menekült éjjel; mögötte Fáraó serege, előtte a tenger s a puszta, és egy nagy imádkozó ember, a 80 éves Mózes ráüt botjával a tengerre, és az szétválik, hogy utat nyisson Izraelnek s eltemesse Fáraót. – Ez csak előkép; a valóság pedig az, hogy a bűn éjében örök sírja felé rohan az emberiség, de eléje áll az Isten fia s botjával, keresztjével a boldogulás útjait nyitja és a poklot csukja; e nagy menekülésnek emlékére van az új áldozat, a szentmise. Szabadulásunk emléke, örök sírunk s kárhozatunk záródásának szent jele; fölövezve, útra készen, bottal kezünkben, jelezvén ezzel a lélekkészséget az Úr szolgálatára, akarunk benne résztvenni, ezer meg ezer éves emlékek szelíd mécsesénél.
c) Azután áldozatul rendeli önmagát; azt a tiszta testet, azt a tüzes vért, áldozatos érzelmeivel a kenyér és bor színe alá rejti, s mondja: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre; mutassatok be így, engem önmagatokért. Ez annyit tesz, hogy meg kellene halnunk bűneinkért örökre, de Jézus helyettünk hal meg, és mi fölszabadulunk. Ez az áldozat fogalma: Isten-imádás és Isten-engesztelés valaminek – itt Jézus életének – fölajánlása által. – Mindnyájunknak meg kellett volna halni bűneinkért; senki elégtételét nem fogadta volna el az Úr; de Jézust rendelte, hogy áldozata által mindnyájunknak irgalmazzon. Hiszem, Uram s örvendek; de kérdem: Miért akartad így? A felelet ez: Valamint a teremtésben kinyilatkoztatta magát az Úr, s hegyei s tengerei, virágai és örvényei hirdetik nagyságát: úgy Jézus édes, majd érdes és hősies szeretetű életében – e mély, magas, nagystílú erkölcsi teremtésben, – újra kinyilatkoztatta magát, most inkább erkölcsi tulajdonságait, azt, hogy mily szent, igazságos s irgalmas; le akarta szíveinket foglalni és az emberiséget e mély életáramba terelni. – Igy nézem Jézust s imádandó áldozatát. Térdenállva nézem s hálát adok, én ki általa élek.
d) „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Szenvedésemnek, áldozatomnak titokzatos megújítását megmutattam nektek; magamat, életemet, lelkemet rejtem a kenyérbe, véremet és szívem tüzét a borba. Ott hódolok, engesztelek, imádkozom értetek; mutassátok be e nagy kincset az Úrnak s vegyétek magatokhoz. Szeretetem és érdemem Istennél célt nem téveszt; tiszteletem mérve szerint meghallgat; jöjjetek tehát ti is; ajánljátok általam szívetek gondját, baját, bűnét s inségét Isten kegyelmébe. „Az én emlékezetem” lesz biztosítástok és vigaszotok. – Nincs is azóta más áldozat a földön; annál inkább mutatjuk be ezt millió oltáron; tartsuk nagyra; használjuk; Jézust megvigasztaljuk, Istent megengeszteljük, önmagunkat gazdagítjuk vele.
A pápa IMASZÁNDÉKA A mentális egészség támogatásáért 2026 október
Imádkozzunk a pápával JÉZUSSAL az este SZOMBAT
Imádkozzunk XIV. Leó pápa imaprofiljával a Szentföldért és az erőszak ártatlan áldozataiért
XIV. Leó pápa VIDEÓJA A mentális egészség támogatásáért 2026 október
XIV. Leó pápa Úrangyala imádsága Évközi 27. vasárnap
Napi szent LEONARDI SZENT JÁNOS ÁLDOZÓPAP
A nap Szentje PÁRIZSI SZENT DÉNES és TÁRSAI
Diós István - Napi kenyerünk Szentlecke 2Tim 4,1–8 Evangélium Jn 10,11–18 Párizsi Szent Dénes püspök és társai, vértanúk
Bálint Sándor Ünnepi Kalendárium Dénes
Leonardi Szent János Isten Anyjának Reguláris Klerikusai alapítója (1541–1609)
Az élet IGÉJE 2026 október – „A jövevényhez ne légy kegyetlen és ne sanyargasd, hiszen ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén."
A Szentek kincsesháza Folignói Szent Angéla Ó, minket szenvedélyesen szerető Istenember,
Sajgó Balázs atya elmélkedése az évközi 28. vasárnapra Isten ölében
A Rózsafüzér titkai Örvendetes Rózsafüzér Szombat
Istenes versek Váci Mihály: Kettesben önmagammal
Cseri Kálmán A kegyelem harmatja Kihallgatni vagy meghallgatni?
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata „Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket…” 1Jn 3,13–17
Napi Ige és Gondolat Akadályok 2026 október 9. péntek
KILENCED Szent Carlo Acutishoz 8. nap
A Prohászka Imaszövetség napi imája Prohászka Ottokár 1858. október 10.-1927. április 2.