Az Úr bölcsőjénél az egyházi évben áll:

 

    a) Az első diákonus, a szeretet szolgája; ezt a hű szolgát állították ide. Kommentárja a megváltó szeretetének, szíve az övé és vére. A szívét a gyöngék szolgálatára ajánlja. Te is ezt tedd! Telve van kegyelemmel. Ó legyetek szolgák, kik a jászol mellé vágytok, a szeretet praktikus kiszolgáltatói. Krisztus szeretetet hozott; ti meg kiszolgáltatjátok először testvéreiteknek, azután minden embernek. Az anya, a tanító, a szolgáló, a hivatalnok, a póstás, a kalauz mind Krisztus iránti szeretetből szolgáljon; akkor lesz öntudata édes és élete kincses.

 

    b) Az első vértanú Krisztus, a vértanúk feje; Szent István utána indult. Kenyeret adott s követ kapott, de a kő édes volt; „lapides torrentis illi dulces fuere” s vére párázatában látjuk Saulus jelenetét Damaszkus előtt. Szeretetet vetett s gyűlöletet aratott; de Stefanos a koszorút magasra tartja s a jászol elé teszi: ez a tied. Lelkem, ez a véresen piros, ez a kegyelemben ragyogó „sponsa sanguinum” a tied! Aki vérrel dolgozik, az erős kötelékeket szakít, ha gyilkos; s erős kötelékeket fűz, ha szeret, erős kötelékekkel fűzi magát az Úrhoz „in sanguine”. Mi is mindennap reggel vérben szerződünk. Ó, a vér melege olvassza föl szívünk jegét s Krisztus véres áldozata sugalmazza lelkünket. Mit ne tennék Krisztusért, ó édes, ó véres, vérből való, véredben lekötő, véreddel éltető Jézusom!