A karácsonyéj a Szent Szűzet lelkének legszebb megnyilatkozásában mutatja be. Szív-nyílás van itt: tavasz a télben. Mennyország-nyílás van itt: Isten-látás, Isten-bírás földi életben.

a) Adott-e az Isten nagyobb ajándékot, mint mikor Fiát adta; szeretetének kenetével, az irgalom illatával töltötte el a földet! Lépett-e valamikor oly közel az emberiséghez, mint mikor köztünk született? S fogadta-e őt valamikor lélek oly bensőséggel, mint mikor édesanyja ölelte szívére? Nyílt-e valamikor virágkehely oly kéjjel s vett-e magába harmatot, mint a Szent Szűz anyai szíve? Úgy-e soha; nohát e Szűz elé állít a liturgia, – imádsággá válik szeretete és lelkesülése. A Szent Szűz lelkében templomot csodál, mely tömjénfüsttel teljes, – oltárt, melyen lobognak már a gyertyák s hirdetik, hogy leszállt az Úr… a többit pedig ránk bízza; boldogságát nekünk kell elgondolnunk mély tisztelettel s áhitattal! Nincs egyetlen lélek a világon, mely ily éjt virrasztott át, mint a Szent Szűz. Vele akar lenni egymagában az Úr; azért tereli el útját a barlangba, el a várostól, el Betlehemből, ki a magányba; elhallgattat mindent, csak az ég csillagai reszketnek, ahol „peperit filium suum primogenitum”, szülte elsőszülöttjét.

A szeretetben egyesülnek a lelkek, s ami kettő volt, eggyé lesz. Az anyai szeretetben, ami egy volt, ketté válik, de csak azért, hogy a két tűzláng annál hevesebben egymásba csaphasson. Az Isten most kezdi szeretni a Szent Szűzet mint anyját, s a Szent Szűz Istent mint gyermekét; ez új szeretetnek varázsa és boldogsága van az éjre kiöntve; az Isten-megközelítés elképzelhetlen foka. Ily édes nem volt még az ég: „hodie melliflui facti sunt coeli”, ma mézzelfolyó lett az ég.

b) És a gyermek?: „Jöjjetek nemzetek s imádjuk az Urat”. – E gyermeknek jár az imádás adója, mert ő az Isten-velünk, az Emmanuel! E gyermek a mienk! testvérünk… s íme itt kezdjük szeretni az Istent, mint testvérünket… de ez a nagy Isten végtelen nagy megaláztatásban csak végtelen nagy célokért jöhetett. Ezeket jelzik az éj s a fagy, melyeket meg kell törnie. A hitetlenség éje borzalmas hatalom, s a tél fagya a halált jelenti s a szívtelen elvadulást és hanyatlást. Örvények ezek; de a gyermek játszik az örvények fölött: kacsóit bedugja a vipera üregébe és szelídít vadállatokat.