„Ereszd ide ujjadat és lásd kezeimet, és hozd ide kezedet s bocsásd oldalamba” (Ján 20,27). 

a) Krisztus megtartotta sebeit dicsőséges testében, glóriába foglalta az öt mirrha-szemet, mintha azt mondaná: Nézzétek, én is olyan voltam, mint ti; e gyöngeségből való a dicsőség, mint hűvös völgyből a felhő, mint virág a földből, mint diadal a harcból. – A kezek sebei jelzik a nehéz munkát, melyet Krisztus végzett, az „improbus labor”-t… Nehéz, hálátlan munkában állunk sokszor; tartsunk ki! A lábak sebei jelentik a göröngyös, nehéz utakat… A szív sebe utal a világ gyűlöletének, rágalmának, szeretetlenségének nyilaira! Távol legyen tőlem is a puhaság, a csüggedés, a kényesség; „tőlem pedig távol legyen másban dicsekednem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, ki által nekem a világ megfeszíttetett, és én a világnak” (Gal. 6,14). 

b) Hogy fogják e sebek fölszítani buzgalmunkat, ha megfontoljuk, hogy nemcsak felénk ragyognak, hanem Istennel szemben is biztosítanak aziránt, hogy irgalommal s könyörülettel néz ránk s el nem felejt. Hirdette az Úr sokszor, hogy el nem felejt, de mi biztosít erről inkább, mint az, hogy „kezeibe írt föl minket”. Ide van fölírva, hogy ki vagy te nekem; ide van beírva, hogy mennyibe kerültem neked. Ime megtörtént, amit az Énekek-éneke mond: „Tégy engem mint pecsétet szívedre, mint pecsétet karodra, mert erős mint halál a szeretet” (8,6). Az irgalom e biztosítása szítja föl szeretetemet; Jézus sebei nekem tűzlángok. Gondol rám az Úr, s gondolata áldás! Mint a világító tornyok a hajósnak, olyanok nekem e szent sebek. Ide menekülök viharok elől, lelkem harcaiban. Itt tanulok szeretni; itt tanulok áldozatot hozni s áldozni! 

c) Rettenetesek e szent sebek a megátalkodottaknak. Mit fognak mondani, ha ez az ötszörös fénysugár hatol sötét lelkükbe, s mint irtózatos vád s kárhoztatás szúrja át őket. Ime, mit tett, mit adott, mit nyitott nekünk az Úr! Volt-e okunk bizalmatlankodni, elsötétülni, elfordulni? Az utolsó ítéleten Krisztus öt szent sebe a gonoszak kárhoztató ítélete. Ha pedig sebeket tudok elviselni Krisztusért, az öt szent seb igazat ad majd nekem, Addig is bemutatom Istennek megkérlelésül gyávaságomért, bűneimért Jézus öt szent sebét, s küzdök tovább rettenthetlenül; nem panaszkodom, hanem dicsőítem s követem vezéremet.