Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese
A szívek s lelkek ez összeköttetésébe nem elegyedik bele semmi, ami nemtelen s lealázó volna. Azt sem képzelhetem, hogy ez eljegyzésben a Szent Szűz s Szent József hideg szívvel közeledtek volna egymáshoz; ellenkezőleg azt kell gondolnom, hogy mivel az eljegyzés Isten gondolatai szerint ment végbe, hogy épp azért egyik a másiknak szíve választottja volt. Nem szabad gondolnunk azt sem, hogy a Boldogságos Szűz csak azért ment Szent Józsefhez nőül, hogy a megtestesülés szent titka a világot meg ne botránkoztassa; hiszen akkor csak a belátás, tehát az ész, mondjuk, valami érdek vezette volna őt Szent Józsefhez, s akkor erről az egybekelésről is azt mondhatnák az emberek, hogy ez is érdekházasság volt. Bensőség és igazi szívélyesség akkor lesz a házasságban, ha minden tehetségüket s egész lelküket belefektetik s egymás életigényeit kielégíteni akarják. Szülőt s szülői házat elhagytak, hogy azontúl egymásnak szülői s testvérei is lehessenek. Az egybekelés, az egyszersmind testvérülés; a feleségben a férjjel szemben anyai s nővéri, a férjben a feleséggel szemben pedig atyai s fivéri érzések is élnek. Ugyancsak ők egymásnak legjobb barátai; ehhez fogható barátság el sem képzelhető. Szent Józsefről a Szentírás csak annyit mond, amennyi azokra az első szolgálatokra vonatkozik, melyeket ő az édesanya s a gyermek körül végzett. Védi és segíti a Szent Szüzet, Betlehembe kíséri, megmenti a gyermeket és anyját s Názáretbe visszakíséri s ott él velük s fönntartja őket, és felvonul a templomba a tizenkét éves Jézussal s anyjával, keresi a fiút, s azután nincs többé szó róla. Oly jól illik rá, hogy fidelis servus et prudens, még pedig a gyermek s az édesanya szolgálatában.

[PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: A Szép Szeretet Anyja, [221.]; [221-222.], [222.] old.]