Tudjuk, hogy a XII. században is dúlt ilyen rémületes, sötét vihar: az albi herezisben. Az emberek keresték az evangéliumot és nem találták azt meg, legalább azt gondolták, hogy ebben a hatalmas, önelégült és dúslakodó egyházban nem találják azt meg. Magukról azt gondolták, hogy ők igazán Krisztusnak hívei; szét akarták tehát rontani azt az egyházat, amely az ő véleményük szerint elkorcsosodott, és újat akartak alapítani. Elkeseredett volt a lelkük, és kegyetlen a szívük és vérengző a karjuk, és úgy-e, akkor egy fehér kámzsába öltözött barát, Szent Domonkos olajat öntött ezeknek az elkeseredett embereknek a lelkébe és azt mondta: Emberek, ne üssétek egymást agyba-főbe, hiba esik lent és hiba esik fent. Hanem imádkozzunk! Majd ha imádkozunk, akkor az Istennek szelleme kiegyenlíti az élet egyenlőtlenségeit, közelebb hozza annak ellentéteit. És tényleg úgy volt, hogy a Boldogságos Szűz a szent olvasó által segített.

[PO ÖM, XVIII., Élet Igéi III., Szűz Mária, 20-21. old.]