Mert nem elég csak hinni, hanem a hitből kell élni! A hitből való élet éppen olyan, mint a többi élet; rejtélyes forrásai vannak, s ami az embert át nem járja, az nem alkotja életelemét. Amint az arcszínt nem lehet festeni, — akik festik, azok hervadó virágok, — hanem az életnek legtitkosabb forrásából, a vérből, az életerőből kell annak kigyulladnia, éppen úgy a hitnek szellemét nem lehet sem mondásokkal, sem betanult prédikációval pótolni; meggyőződést pótolni nem lehet. Ha a hit, mint mély meggyőződés él bennünk, akkor az embert Jézus iránt való imádás s mély tisztelet, az egyház iránt való teljes odaadás, saját üdvösségünknek az Ő üdvével való azonosítása járja át; ez a szellem igazítja el minden gondolatában, érzésében, cselekedeteiben, ez lesz a mi őrangyalunk.

[PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 89. old.]