«Az eucharisztia — mondja Szent Ágoston — az inkarnáció misztériumának kiterjesztése, amennyiben az eucharisztia révén Krisztus megjelenik a pap kezei közt, mint ahogy megjelent először a boldogságos Szűz méhében... oltárainkon megújítja inkarnációját.»
    De e rendelésben bennfoglaltatik még valami más is, ami elválaszthatatlan tőle, sőt ami elsőnek jelentkezik, ami abban az akcióban első helyen jut kifejezésre; a krisztusi közénk-lépés az áldozat alakjában megy végbe. A szavak azt mondják: ez az én testem, mely tiértetek adatik, vagyis ez az én megtört testem; ez az én vérem, mely tiértetek ontatik. Az én megjelenésem köztetek a szavak erejében a kenyér színe alatt mint megtört test s a bor színe alatt mint kiontott vér karakterizálódik. Én az áldozat formájában jelenek meg oltáraitokon; s így igaz s valóságos az én jelenlétem, de épp oly igaz s valóságos a megjelenésnek s a titokzatos akciónak, mely engem közétek állít, áldozatos jellege. Én mint áldozat jövök el; az ószövetségi bárány s áldozati vére helyett itt az újszövetség föláldozott báránya, a régi áldozat helyébe az új áldozat.

[PO ÖM XXIV., Soliloquia II., Élet kenyere, 336-337. old.]