«Add nekem itt egy tálban Keresztelő János fejét... És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöcben. És elhozaték feje egy tálban, és a leánynak adaték.» Íme, a szép, vidám táncos leány kegyetlen és csúnya kívánsága, s hogy torzul el lelki szemeink előtt alakja, mily verem a szíve, melyben egy alávaló, üres lélek lakik. De most győz ez az állat, azaz, hogy öl, s véres fejet tálal föl a hitvány vendégnépnek, mely bamba borzalommal néz az áldozatra. S ez is hatalom és uraság! — Az igazi ünnep pedig az, melyet a megdicsőült ül erejében s hűségében, melyet le nem győz a világon sem félelem, sem tömlöc, sem bárd. Születésnap van itt is, a szenté! — A mi föladatunk: hűnek lenni mindvégig; kitartani, ha törik, ha szakad. Ez magasztalja föl az Istent, ez dicsőíti meg az embert s az emberiséget. Tömlöc, bárd ne szomorítson, hanem vigasztaljon hűségünk s odaadó szeretetünk. Így illik eljárni az Isten szent akaratában!

[PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., A második Húsvéttól a harmadikig, 243. old.]