A szeretettel egyesítenünk kell az apostoli buzgalmat. Ha a szeretet lágy, a buzgalom erőt húz bele. Minden apostolnak égnie kell. Mi a mostani felfogás szerint hajlandók vagyunk a szeretetet mézesnek, lágynak képzelni. Ez a gondolat téves, mert egyoldalú. Az igazi szeretet erős, szívós, tüzes, kitartó. Ez az apostoli erő hitből és reményből táplálkozik. Hitből, mert látja, hogy hová jutnak a lelkek; reményből, mert reméli, hogy az örök életbe juttatja őket, ha kitartó lesz. És ez a két erény hordja magába akasztva az apostoli buzgalomnak lendítőkerekét. És nemcsak hordja, hanem tényleg lendíti folytonosan. Az Úr Jézus maga jóllehet szeretettel akarja meghódítani a világot, magáról mondja: Ignem veni mittere in terram. Én tüzet gyújtottam, de akarom, hogy a tűzből tűzvész legyen. Szikrákat szórtam, de akarom, hogy minden szikra lobbot vessen.

[PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 75. old.]

És Lisieux-i Szent Teréz Jézusa ki? a Gyermek Jézus a jászolban, a gyermek édesanyja körül Názáretben; a gyermek, kiből hogy a nagy Megváltó, a csodatevő, a tanító, a próféta s vértanú legyen, azt mondanám, arra nem telt Szent Teréz 24 éve. Neki csak a gyermek kellett, kit nagyon lehet becézni.

[PO ÖM XXIV., Soliloquia II., Élet kenyere, 274. old.]

Ez az, amit Lisieux-i szent Teréz mond, hogy ő liften megy föl a mennyországba. A kisded nem mehet föl még a Nagykevélyre sem, nemhogy a mennyországba; de ha igazán gyermek a hit szerint, akkor azt majd Isten viszi s az Ő két karja emeli föl a végtelen magasságba! Ily szívből alázatos s önhittségből s kevélységből kivetkőződött gyermekek akarunk mi lenni. Magunkról nem hiszünk s nem tételezünk föl semmit, de annál inkább bízunk, hogy segít az Úr, ha beléje öltözködünk.

[PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: Karácsony, 78. old.]