Az egész életet kell fölkarolnunk, a tehetségeknek egész rendszerét kell nevelnünk, erőt és erényt, szépséget és fegyelmet, örömöt és munkát kell művelnünk s mindezt a léleknek uralma alá állítanunk, hogy a pünkösdi Lélek melegétől fejlődjék a lélek, s úgy fejlődjék, hogy kivirágozzék tőle az erő s az élet szépsége. Nem szabad a testet agyonütni lélekkel; nem szabad az erőt száműzni erénnyel; nem szabad az ifjú lelkesülésnek tüzét lelohasztani pusztaságba vágyó lelkülettel; valamint végzetes tévedés az erős és nemes természetet az Isten ellenfeléül föltüntetni. De ha ezt nem szabad, és bűnt követ el, aki csak meg is kísérli, ugyan szabad lesz-e a lelket agyonütni testtel, szabad lesz-e a szenvedélyek tűzvészét ráirányítani a szívnek nemes, tiszta hajtásaira s az ideálokat elhomályosítani a szabadosságnak s a kicsapongásnak gőzeivel?

[PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: Pünkösdi lélek, 130. old.]