Tehát lélek, szellem, hit, romlatlanság, erkölcsi erő kell a föltámadáshoz; «szellem és élet» — ez a föltámadás titka; mert halálból csak halál lesz, s az életnek magva az élet. Lesz-e nekünk föltámadásunk? erre a kérdésre már felelhetünk; lesz, ha izzik bennünk az örökélet szikrája, melynek melegétől kiserken a remény pálmája. A nemzetnek föltámadása is ez úton jár. Föltámadása az örökélet hitéhez s az erkölcsi szeplőtelenség életerejéhez van kötve. Száz és ezer sebből vérzik; lecsapolták vérét; a szegénység Lázárjává tették bevándorlott hatalmaskodók; ráfogják, hogy magának köszönje sorsát, mert a létért való küzdelemben szellemileg alsóbbrendűnek bizonyosodott, akire a szolgaság s a szegénység vár, s a gazdasági tönkben egy oly sírkövet hengerítettek rá, mely alatt biztos enyészet lakik. Lesz-e ebből a sírból is föltámadás? Van-e hatalom, mely ezt a sírkövet is lehengeríteni képes? Népem, csak erkölcsi megújhodás segíthet rajtad; ha találsz magadban erőt a hitre, szigorú erkölcsi életre, lemondásra, takarékosságra, áldozatra: akkor föltámadsz, különben hazád csak sírgödör, címered csak függetlenségednek alkotmányos álarca, mely mögött mások élvezik nemzeti munkádnak gyümölcseit; zászlód egy átlyukasztott szemfödő, melynek hasadékain át résztvevő lelkek tehetetlenül nézik vonaglásodat.

[PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: Húsvét, 102. old.]