A hála által fejlik ki bennem az Isten-szeretet. Jótéteményekkel akar meghódítani az Úr! De addig nem hódít meg, míg hálásak nem vagyunk; aki nem érzi, hogy az Úr jó neki, az nem lesz hálás, aki pedig érzi azt, az már szeret. Ezért ajánlja figyelmünkbe jótéteményeit, figyelmeztet szeretetére s barátságára; hálót fon kegyelmeiből, s azt egyre szűkebbre húzza meg körülöttünk. Ah igen, be kell látnunk, hogy szeret, s hogy hálásaknak kell lennünk iránta. A finom lelkek mind hálásak; jóindulatért jóindulatot ajánlanak föl. Szent Pál szenvedélyesen hálás lélek. Szent János hallja az ég imáját s benne a hála akkordját. Az egyház hálás, Oltáriszentségét eucharisztiának vagyis hálaimának nevezte el. Hány Deo gratias lebben az égbe a szentmisékből! A szentmisét azzal a vigasztaló tudattal hallgassam, hogy Krisztus ad itt hálát értem is; egyesítem hálaimámat az övével.

[PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Karácsony, 104. old.]