Ha holt embereket bármily drágaságokkal körülvennének, volna-e az oly szép, mint a ragyogó sugár, mely örvendező szemekből kivillan? Úgy-e nem! No, hát bármit tesznek az emberek, az Úr az élet forrása. S ezt az isteni kincset árasztotta a Szent Szűz lelkére; a természetfeletti élettel, kegyelemmel teljessé tette. Ahol a többi sötét: őt fényessé; ahol a többi megtört: őt sudár pálmává és cédrussá teremtette; — ahol a többi beteg: őt az élet erőteljébe állította; — ahol a többi mérgezve teng és elzüllik, ő a legszebb, a legüdébb virág! ...

[PO ÖM, XIII., Élet Igéi I., A Szeplőtelen Fogantatás ünnepére, 63-64. old.]